Salmos 139
1 Oh Yavé, Tú me escudriñaste y conociste.
A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.
2 Tú sabes cuándo me siento Y cuándo me pongo en pie, De lejos entiendes mi pensamiento.
Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
3 Vigilas cuando camino Y cuando reposo, Y estás íntimamente familiarizado con todos mis caminos.
Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
4 Aun antes que haya una palabra en mi lengua, Ciertamente, oh Yavé, Tú la sabes toda.
mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
5 Me rodeaste por detrás y por delante, Y pusiste tu mano sobre mí.
Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
6 [Tal] conocimiento es demasiado maravilloso para mí. Alto es, no puedo alcanzarlo.
Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.
7 ¿A dónde puedo irme de tu Espíritu? ¿O a dónde puedo huir de tu Presencia?
Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
8 Si subo al cielo, allí estás Tú, Y si en el Seol preparo mi cama, Mira, allí estás Tú. (Sheol h7585)
Ha felszállok az égbe, te ott vagy, s ha ágyat terítenék az alvilágban, ímhol vagy. (Sheol h7585)
9 Si tomo las alas del alba Y vivo en la parte más remota del mar,
Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
10 Aun allí me guiará tu mano Y me sostendrá tu mano derecha.
ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
11 Si digo: Ciertamente la oscuridad me cubrirá, La luz a mi alrededor será la noche.
Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
12 Aun la oscuridad no es oscura para Ti, La noche resplandece como el día. Lo mismo son la oscuridad y la luz.
a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
13 Tú formaste mis órganos internos. Me tejiste en el vientre de mi madre.
Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.
14 Te doy gracias, Porque soy temerosa y maravillosamente formado. Maravillosas son tus obras, Y mi alma lo sabe muy bien.
Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
15 No fueron encubiertos de Ti mis huesos, Cuando en secreto fui hecho, Y entretejido en las profundidades de la tierra.
Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.
16 Tus ojos vieron mi embrión, Y en tu rollo estaban escritos todos Los días que me fueron ordenados, Cuando aún [no existía] uno de ellos.
Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.
17 ¡Oh ʼEL, cuán preciosos me son tus pensamientos! ¡Cuán inmensa es la suma de ellos!
Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
18 Si los cuento, serían más que la arena. Cuando despierto, aún estoy contigo.
Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
19 ¡Oh ʼEloah, si mataras al perverso, Si, por tanto, se alejan de mí los hombres sanguinarios!
Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!
20 Porque hablan contra Ti perversamente, Y tus enemigos toman [tu Nombre] en vano.
Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
21 Oh Yavé, ¿No aborrezco a los que te aborrecen? ¿No repugno a los que se levantan contra Ti?
Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
22 Con absoluto odio los aborrezco. Son mis enemigos.
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
23 Escudríñame, oh ʼEL, y conoce mi corazón. Pruébame y conoce mis ansiosos pensamientos,
Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
24 Ve si hay en mí camino de perversidad Y guíame en el camino eterno.
S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!
