Salmos 104
1 Bendice, alma mía, a Yavé. ¡Oh Yavé, ʼElohim mío, cuánto te has engrandecido! Estás cubierto de esplendor y majestad.
Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
2 Te cubres como con un manto de luz. Extiendes el cielo como una cortina.
A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
3 Él coloca sobre las aguas las vigas de sus altas moradas. Él convierte las nubes en su carroza. Él anda sobre las alas del viento.
A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
4 Él designa los vientos como sus mensajeros, Y las llamas de fuego, como sus ministros.
A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
5 Él estableció la tierra sobre sus cimientos Para que no sea sacudida.
Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
6 Le colocaste como una ropa el abismo. Las aguas estaban sobre las montañas.
Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
7 A tu reprensión huyeron, Se precipitaron al estruendo de tu trueno.
Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
8 Subieron las montañas, Bajaron los valles al lugar que estableciste para ellos.
Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
9 Les fijaste un límite que no traspasarán, De manera que no volverán a cubrir la tierra.
Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
10 Él envía manantiales por los valles. Ellos fluyen entre las montañas.
A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
11 Dan de beber a todas las bestias del campo. Mitigan su sed los asnos monteses.
Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
12 Junto a ellos habitan las aves del cielo. Elevan voces entre las ramas.
Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
13 Él riega las montañas desde sus altas cámaras. Con el fruto de las obras de Él está saciada la tierra.
A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
14 Él desarrolla el pasto para el ganado, Y la vegetación para el servicio del hombre De tal modo que saque alimento de la tierra,
A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
15 Y vino que alegra el corazón del hombre, El aceite para que brille su semblante Y el pan que sustenta la vida del hombre.
És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
16 Los árboles de Yavé beben su savia, Los cedros del Líbano que Él plantó,
Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
17 Donde las aves construyen sus nidos, La cigüeña, cuya casa está en los cipreses,
A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
18 Las altas montañas para las cabras monteses, Las peñas, madrigueras de los conejos.
A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
19 Él hizo la luna para las estaciones. El sol conoce el punto de su ocaso.
Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
20 Pones la oscuridad y es de noche. En ella corretean todos los animales del bosque.
Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
21 Los leoncillos rugen tras la presa Y buscan de ʼEL su comida.
Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
22 Al salir el sol se retiran Y se echan en sus guaridas.
Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
23 Sale el hombre a su trabajo, A su labor hasta el anochecer.
Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
24 ¡Cuán innumerables son tus obras, oh Yavé! Hiciste todas ellas con sabiduría. La tierra está llena de tus posesiones.
Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
25 Ahí está el grande y ancho mar, Donde hay enjambre de incontables animales, Tanto pequeños como grandes.
Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
26 Allí navegan los barcos, [Y el ]cocodrilo que formaste para que juguetee en él.
Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
27 Todos ellos esperan en Ti Para que les des su comida en su tiempo.
Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
28 Les das, ellos recogen. Abres tu mano, Y se sacian con lo bueno.
Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
29 Ocultas tu rostro Y ellos se desmayan. Les retiras su aliento, Y ellos expiran y vuelven a su polvo.
Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
30 Envías tu aliento, Son creados, Y renuevas la superficie de la tierra.
Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
31 ¡Sea la gloria de Yavé para siempre! ¡Que se alegre Yavé en sus obras!
Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
32 Él mira a la tierra, Y ella tiembla, Él toca las montañas, Y ellas humean.
A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
33 A Yavé cantaré en mi vida, Mientras tenga vida cantaré salmos a mi ʼElohim.
Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
34 Sea agradable a Él mi meditación. Yo me regocijaré en Yavé.
Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
35 Sean exterminados de la tierra los pecadores Y los perversos dejen de ser. ¡Bendice, alma mía, a Yavé! ¡Alaben a YA!
Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
