Proverbios 7
1 Hijo mío, guarda mis palabras Y atesora mis mandamientos dentro de ti.
Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
2 Guarda mis mandamientos y vive, Y mi enseñanza como la niña de tu ojo.
Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
3 Átalos a tus dedos. Escríbelos en la tabla de tu corazón.
Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
4 Dí a la sabiduría: Tú eres mi hermana. Llama al entendimiento [tu] íntimo amigo,
Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
5 Para que te guarden de la mujer ajena, De la seductora [que] lisonjea con sus palabras.
Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
6 Pues cuando desde la ventana de mi casa Observaba entre las celosías,
Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
7 Vi entre los ingenuos. Observé entre los jóvenes A un joven falto de entendimiento
És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
8 Que pasaba por la calle cerca de la esquina de ella. Caminaba en dirección a la casa de ella
A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
9 Al anochecer, cuando ya oscurecía, En medio de la noche y la oscuridad.
Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
10 Y ahí estaba una mujer que [salía] a encontrarlo, Astuta de corazón, vestida de prostituta,
És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
11 Bullanguera y desenfrenada. Sus pies no pueden permanecer en casa,
Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
12 Unas veces en las calles, otras en las plazas, Acecha en todas las esquinas.
Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
13 Lo agarró y lo besó, Y descaradamente le dijo:
És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
14 Prometí sacrificios de paz. Hoy pagué mis votos.
Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
15 Por tanto salí a encontrarte, A buscar diligentemente tu rostro, y te hallé.
Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
16 Preparé mi cama con colchas. La tendí con lino de Egipto.
Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
17 Perfumé mi cama con mirra, áloes, y canela.
Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
18 Ven, deleitémonos con caricias hasta el alba. Embriaguémonos de amores,
No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
19 Porque mi esposo no está en casa. Emprendió un largo viaje.
Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
20 Llevó consigo una bolsa de dinero. El día de luna nueva volverá a su casa.
Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
21 Lo rindió con la mucha suavidad de sus palabras. Lo sedujo con sus labios lisonjeros.
És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
22 Súbitamente se fue tras ella, Como el buey al matadero, Como un venado que se enredó en la trampa,
Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
23 Como ave que se lanza contra la red, Sin saber que le costará la vida, Hasta que una flecha le traspasa el hígado.
Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
24 Ahora pues, hijos, escúchenme. Presten atención a las palabras de mi boca:
Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
25 No dejes que tu corazón se aparte a los caminos de ella, Ni te extravíes por sus sendas.
Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
26 Porque ella dejó muchos heridos, Y aun los más fuertes fueron asesinados por ella.
Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
