Proverbios 5
1 Hijo mío, atiende a mi sabiduría, E inclina tu oído a mi entendimiento,
Fiam, bölcsességemre figyelj, értelmemre hajtsad füledet,
2 Para que guardes discreción Y tus labios conserven conocimiento.
hogy megőrizd a meggondolást s a tudást óvják meg az ajkaid.
3 Porque los labios de la mujer inmoral destilan miel, Y su paladar es más suave que el aceite.
Mert színméztől csepegnek az idegen nőnek ajkai és ínye simább az olajnál;
4 Pero su propósito es amargo como el ajenjo Y agudo como espada de dos filos.
de a vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.
Lábai halálra szállnak le, az alvilágot tartják léptei; (Sheol h7585)
6 No considera el camino de la vida. Sus sendas son inestables, pero ella no lo sabe.
az élet ösvényeit nehogy mérlegelje, tétováztak nyomdokai, a nélkül hogy tudná.
7 Ahora, pues, hijos, escúchenme. No se aparten de las palabras de mi boca:
Most pedig, fiúk, hallgassatok reám, s ne térjetek el szájam mondásaitól!
8 Aleja de ella tu camino. No te acerques a la puerta de su casa
Távol tartsd tőle útadat, s ne közeledjél háza bejáratához.
9 No sea que des a otros tu vigor, Y tus años al cruel.
Nehogy másoknak adjad díszedet és esztendőidet a kegyetlennek;
10 No sea que los extraños se llenen de tus fuerzas, Y tu esfuerzo se quede en casa ajena.
nehogy idegenek lakjanak jól erőddel és fáradalmaiddal idegen ember házában.
11 Gemirás cuando te llegue el desenlace, Y se consuma la carne de tu cuerpo.
Sóhajtasz majd végeden, midőn elfogy tested és húsod,
12 Entonces dirás: ¡Cómo aborrecí la corrección, Y mi corazón menospreció la reprensión!
és azt mondod: mint gyűlöltem az oktatást s a feddést megvetette szívem,
13 ¡No hice caso a la voz de mis maestros, Ni presté oído a mis instructores!
és nem hallgattam oktatóim szavára s tanítóim felé nem hajtottam fülemet!
14 Casi en la cima de todo mal estuve En medio de la asamblea y de la congregación.
Kevés híján benn voltam minden bajban, gyülekezet és község közepette!
15 Bebe el agua de tu propia cisterna, Y el agua fresca de tu propio pozo.
Igyál vizet saját vermedből és folyóvizet saját kutadból.
16 ¿Se derramarán afuera tus manantiales, Tus corrientes de aguas por las plazas?
Az utczára omoljanak forrásaid, a piaczokra vízpatakok?
17 ¡Sean solamente tuyos, Y no de extraños contigo!
Legyenek egyedül a tieid s nem idegenekéi veled együtt.
18 Sea bendito tu manantial Y regocíjate con la esposa de tu juventud,
Legyen a te kútfőd áldott s örülj ifjúkorod feleségével.
19 Como hermosa venada o graciosa gacela, Sus pechos te satisfagan en todo tiempo, Y recréate siempre con su amor.
Szerelmetes őzike, kedves zerge: emlői ittasítsanak minden időben, szerelmében mámorosodjál mindig;
20 ¿Por qué, hijo mío, estarás apasionado con mujer ajena, Y abrazarás el seno de una extraña?
hisz miért mámorosodnál, fiam, idegen nővel s ölelnéd más asszonynak keblét?
21 Porque los caminos del hombre están ante los ojos de Yavé. Él observa todas sus sendas.
Mert az Örökkévaló szemei előtt vannak a férfi útjai s mind a nyomdokait mérlegeli.
22 En su propia iniquidad quedará atrapado el inicuo. Será atado con las cuerdas de su propio pecado.
Bűnei megfogják a gonoszt és vétke kötelékeivel fogva tartatik.
23 Morirá por falta de corrección, Extraviado en la inmensidad de su locura.
Ő meg fog halni oktatás híján s oktalanságának nagyságában eltévelyeg.
