Proverbios 14
1 La mujer sabia edifica su casa, La necia con sus manos la derriba.
Az asszonyok legbölcsebbike fölépítette házát, de az oktalanság önkezeivel lerontja.
2 El que anda en su rectitud teme a Yavé, Pero el de caminos torcidos lo desprecia.
Egyenességében jár, a ki az Örökkévalót féli, de álnok az útjain, a ki őt megveti.
3 En la boca del necio hay una vara para su espalda, Pero los sabios son protegidos por sus labios.
Az oktalannak szájában a gőgnek vesszeje van, de a bölcsek ajkai megőrzik őket,
4 Donde no hay bueyes el establo está limpio, Pero mucho rendimiento hay por la fuerza del buey.
Ökrök híján tiszta a jászol, de termések bősége a marha erejében van.
5 El testigo veraz no miente, Pero el testigo falso respira mentiras.
Hűséges tanú nem hazudik, de hazugságokat terjeszt hazug tanú.
6 El burlador busca la sabiduría y no la halla, Pero el conocimiento es fácil para el que tiene entendimiento.
Keresett a csúfoló bölcsességet, de nincs, az értelmesnek azonban könnyű a tudás.
7 Apártate de la presencia del necio, Porque en él no hallarás palabras de conocimiento.
Menj el a balga ember közeléből, és nem ismerted meg tudásnak ajkait,
8 Entender el camino es sabiduría del sagaz, Pero la necedad de los necios es engaño.
Az okosnak bölcsessége: érteni az útját, de a balgák oktatalansága csalárdság.
9 Se burla el necio del pecado, Pero entre los rectos hay buena voluntad.
Az oktalanok közt tolmács a bűn és az egyenesek közt a jóakarat.
10 El corazón conoce su propia amargura, Y en su alegría no participa el extraño.
A szív ismeri önmagának keservét, és örömébe nem vegyül idegen.
11 La casa de los perversos será asolada, Pero la morada de los rectos florecerá.
A gonoszok háza megsemmisül, de az egyenesek sátra virul.
12 Hay camino que al hombre parece derecho, Pero su fin es camino de muerte.
Van út, mely egyenes az ember előtt, de a vége – halálnak útjai.
13 Aun entre risas llora el corazón, Y el final de la alegría es tristeza.
Nevetés közt is fájhat a szív, és az örömnek vége bánat.
14 El insensato se hartará de sus propios caminos, Pero el hombre bueno estará satisfecho con el suyo.
Saját útjaiból lakik jól a tévedt szívű, az övéiből a jó ember.
15 El ingenuo cree cualquier cosa, Pero el prudente considera sus pasos.
Az együgyű minden szónak hisz, de az okos ügyel lépésére.
16 El sabio teme y se aparta del mal, Pero el necio se lanza confiado.
A bölcs fél és kerüli a rosszat, de a balga fölháborodik és elbizakodik.
17 El que fácilmente se aíra hará locuras, Y el hombre perverso será aborrecido.
A hirtelen haragú oktalanságot követ el, és a fondorlatok embere meggyűlöltetik.
18 Los ingenuos heredan insensatez, Pero el prudente se corona de conocimiento.
Birtokul nyertek az együgyűek oktalanságot, de az okosok körülfogják a tudást.
19 Los perversos se inclinarán ante los buenos, Y los perversos ante las puertas del justo.
Legörnyedtek a rosszak a jók előtt és a gonoszok az igaznak kapuinál.
20 El pobre es odiado aun por su vecino, Pero muchos son los que aman al rico.
Társánál is gyűlöletessé válik a szegény, de a gazdagnak barátai sokan vannak.
21 El que menosprecia a su prójimo peca, Pero el que se compadece de los pobres es inmensamente feliz.
A ki gúnyolódik felebarátján, vétkezik, de a ki könyörül a szegényeken, boldog az.
22 ¿No yerran los que piensan mal? Pero misericordia y verdad son para los que piensan el bien.
Nemde eltévelyegnek a rosszat koholók, de szeretetet és hűséget találnak a jót koholók.
23 En toda labor hay fruto, Pero la palabra solo de labios lleva a la indigencia.
Minden fáradalomból nyereség származik, de az ajkak beszédje csak hiányra visz.
24 Corona de los sabios es su riqueza, Pero la insensatez de los necios es locura.
A bölcsek koronája a gazdagságuk, a balgák oktalansága oktalanság.
25 Un testigo veraz salva vidas, Pero el engañador habla mentiras.
Lelkeket ment meg az igaz tanú, de hazugságokat terjeszt a csalárd.
26 En el temor a Yavé hay fuerte confianza Que servirá de refugio a los hijos.
Az istenfélelemben erős bizalom van, fiainak is menedékük lesz.
27 El temor a Yavé es manantial de vida, Que aparta de las trampas de la muerte.
Az istenfélelem életforrás, hogy távozzunk a halál tőreitől.
28 En la multitud de pueblo está la gloria del rey, Y en la falta de pueblo la flaqueza del gobernante.
Abban, hogy sok a nép, van a király dísze, és a nemzet fogytában a fejedelem rettegése.
29 El que tarda en airarse tiene gran entendimiento, Pero el impulsivo exalta la necedad.
A késedelmes haragú nagy értelmességű, de a hirtelen indulatú oktalanságot visz el.
30 Un corazón tranquilo es vida para el cuerpo, Pero la envidia es carcoma en los huesos.
A testnek élete a szelíd szív, de a csontok rothadása a vakbuzgalom.
31 El que oprime al pobre afrenta a su Hacedor, Pero lo honra el que favorece al necesitado.
A ki nyomorgatja a szegényt, az káromolta alkotóját, de tiszteli őt, a ki könyörül a szűkölködőn.
32 Por su propia maldad será derribado el perverso, Pero el justo tiene refugio en su muerte.
Szerencsétlenségében eltaszíttatik a gonosz, de halálakor is bízik az igaz.
33 En el corazón del que tiene entendimiento reposa la sabiduría, Aun en medio de necios se da a conocer.
Az értelmesnek szívében bölcsesség nyugszik, de a balgák közepében kitudódik.
34 La justicia enaltece a una nación, Pero el pecado es afrenta para los pueblos.
Igazság felemeli a nemzetet, de a népek gyalázata a vétek.
35 La benevolencia del rey es para el esclavo prudente, Pero su enojo contra el que lo avergüenza.
A király jóakarata az eszes szolgáé, de haragja lesz a szégyenletesé.
