San Mateo 14
1 En aquel tiempo Herodes el tetrarca oyó la fama de Jesús
Abban az időben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak,
2 y dijo a sus esclavos: Éste es Juan el Bautista, quien resucitó de entre [los] muertos, y por eso actúan en él esos poderes milagrosos.
És monda szolgáinak: Ez ama Keresztelő János; ő támadt fel a halálból, és azért működnek benne az erők.
3 Porque Herodes había arrestado a Juan y lo metió en prisión a causa de Herodías, la esposa de su hermano Felipe,
Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöczbe vetette vala Heródiásért, az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért.
4 porque Juan le decía: No te es lícito vivir con ella.
Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked ővele élned.
5 Quería matarlo, [pero] tenía temor al pueblo porque consideraban que él era profeta.
De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala őt.
6 Pero cuando llegó un cumpleaños de Herodes, la hija de Herodías danzó en el medio y agradó a Herodes,
Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, tánczola a Heródiás leánya ő előttük, és megtetszék Heródesnek;
7 por lo cual le prometió con juramento que le daría lo que pidiera.
Azért esküvéssel fogadá, hogy a mit kér, megadja néki.
8 Ella, instigada por su madre, dijo: ¡Dame ahora mismo la cabeza de Juan el Bautista en una bandeja!
A leány pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nékem egy tálban a Keresztelő János fejét.
9 El rey se entristeció, pero a causa de los juramentos y de los reclinados, ordenó que se [le] diera.
És megszomorodék a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy adják oda.
10 Envió al [verdugo] quien decapitó a Juan en la cárcel.
És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben.
11 Su cabeza fue llevada en una bandeja. Fue entregada a la muchacha, y [ésta] la llevó a su madre.
És előhozák az ő fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az ő anyjának.
12 Sus discípulos llegaron, recogieron y sepultaron el cadáver, y le informaron a Jesús.
És előjövén az ő tanítványai, elvivék a testet, és eltemeték azt; és elmenvén, megjelenték Jézusnak.
13 Cuando Jesús oyó [esto], se retiró de allí en privado a un lugar solitario en una barca. La multitud lo [supo] y lo siguieron a pie desde las ciudades.
És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé őt a városokból.
14 Desembarcó y vio una gran multitud. Se enterneció por ellos y sanó a sus enfermos.
És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná őket, és azoknak betegeit meggyógyítá.
15 Al atardecer los discípulos se acercaron a Él y le dijeron: El lugar es solitario y la hora avanzada. Por tanto despide a la multitud para que vayan a las aldeas y compren su comida.
Mikor pedig estveledék, hozzá menének az ő tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idő már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget.
16 Jesús les dijo: No tienen necesidad de ir. Denles ustedes de comer.
Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök.
17 Ellos le respondieron: No tenemos aquí sino cinco panes y dos peces.
Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk.
18 Entonces Él ordenó: Tráiganmelos acá.
Ő pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám.
19 Mandó que la multitud se recostara sobre la hierba. Tomó los cinco panes y los dos peces, levantó los ojos al cielo y los bendijo. Los partió y los dio a los discípulos, y los discípulos a la multitud.
És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
20 Comieron todos y se saciaron. Recogieron lo que sobró: 12 cestos llenos.
És mindnyájan evének, és megelégedének; és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral.
21 Eran como 5.000 varones, sin contar las mujeres y los niños.
A kik pedig ettek vala, mintegy ötezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
22 De inmediato impulsó a los discípulos a subir a la barca, e ir delante de Él a la orilla opuesta mientras despedía a la multitud.
És mindjárt kényszeríté Jézus az ő tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át előre a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot.
23 Después que despidió a la multitud, subió a la montaña a hablar con Dios en privado. Cuando llegó la noche estaba allí.
És a mint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott.
24 Pero la barca, que estaba a varios kilómetros de la tierra, era zarandeada por las olas, porque el viento era contrario.
A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala.
25 En la cuarta vigilia de la noche [Jesús] fue hacia ellos y andaba sobre el mar.
Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván.
26 Cuando los discípulos vieron que Él andaba sobre el mar, se aterrorizaron y gritaron de miedo: ¡Es un fantasma!
És mikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának.
27 Pero enseguida les habló: ¡Tengan ánimo, Yo soy, no teman!
De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!
28 Entonces Pedro le respondió: Señor, si eres Tú, manda que yo vaya a Ti sobre las aguas.
Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.
29 Él le dijo: ¡Ven! Pedro bajó de la barca, caminó sobre las aguas y fue a Jesús.
Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.
30 Pero al ver el viento, se atemorizó. Cuando comenzó a hundirse, gritó: ¡Señor, sálvame!
De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem!
31 Al instante, Jesús extendió la mano. Lo tomó y le dijo: ¡Carente de fe! ¿Por qué dudaste?
Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél?
32 Cuando ellos subieron a la barca cesó el viento.
És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél.
33 Los que estaban en la barca lo adoraron y dijeron: Verdaderamente eres el Hijo de Dios.
A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy!
34 Después de cruzar [el mar] llegaron a la tierra de Genesaret.
És általkelvén, eljutának Genezáret földére.
35 Cuando los varones de aquel lugar lo reconocieron, notificaron a todo aquel territorio y le llevaron todos los enfermos.
És mikor megismerték őt annak a helynek lakosai, szétküldének abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hozának;
36 Y le rogaban [que les permitiera ]aun tocar el borde de su ropa. Cuantos lo tocaron, fueron sanados.
És kérik vala őt, hogy csak az ő ruhájának peremét illethessék. És a kik illeték vala, mindnyájan meggyógyulának.
