Lamentaciones 3
1 Yo soy el hombre que fue afligido Con la vara de su furor.
Én vagyok a férfi, ki látta a nyomort indulatának vesszéjével.
2 Me guió y condujo en oscuridad y no en luz.
Engem hajtott és elvitt sötétségben és nem világosságban.
3 Ciertamente se apartó de mí. Contra mí vuelve su mano todo el día.
Bizony ellenem újra meg újra fordítja kezét egész nap.
4 Consumió mi carne y mi piel, Quebró mis huesos.
Elenyésztette húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
5 Me sitió Y me encerró en tribulación y angustia.
Épített ellenem és közrefogott méreggel és fáradalommal.
6 Me encerró a vivir en oscuridad Como los que murieron hace tiempo.
Sötét helyeken lakoztatott, mint őskornak holtjait.
7 Me cercó con muros de modo que no puedo salir. Me cargó una cadena pesada.
Körülfalazott engem, s nem mehetek ki, súlyosította bilincsemet.
8 Aun cuando clamo y grito, Cierra oídos a mi oración.
Ha kiáltok is és fohászkodom, elrekeszti imámat.
9 Con piedras labradas bloqueó mi camino Y torció mis senderos.
Elfalazta útjaimat faragott kővel, elgörbítette ösvényeimet.
10 Él es para mí como oso que acecha, Como león agazapado en lugares secretos.
Leselkedő medve ő nekem, oroszlán a rejtekben.
11 Él trastornó mis caminos. Me destrozó y me dejó desolado.
Útjaimat eltérítette, szétvagdalt engem, pusztává tett.
12 Entesó su arco, Y me puso como blanco de su flecha.
Megfeszítette íjját s odaállított engem mint czélt a nyilnak.
13 Él hizo que las flechas de su caja portátil para flechas Penetraran en mis órganos internos.
Bevitte veséimbe tegzének fiait.
14 Soy el escarnio para todo mi pueblo, El estribillo de burla todo el día.
Nevetsége lettem egész népemnek, gúny daluk egész nap.
15 Me llenó de amargura. Me dio a beber ajenjo.
Jóllakatott engem keserűségekkel, megittasított ürömmel.
16 Quebró mis dientes con grava Y me pisoteó en la ceniza,
Megzúzta kaviccsal fogaimat, leszorított a hamuba.
17 Mi alma está lejos de la paz. Olvidé la felicidad.
Letett a békéről lelkem, elfelejtettem a jólétet.
18 Y dije: Mi fuerza y mi esperanza En Yavé perecieron.
S mondtam: Elveszett az életerőm és várakozásom az Örökkévalótól.
19 Recuerda mi aflicción y mi angustia, El ajenjo y la hiel.
Gondolj nyomoromra éa hontalanságomra; üröm és méreg!
20 Ciertamente mi alma recuerda Y está abatida dentro de mí.
Gondolva gondol rá és meggörnyed bennem a lelkem.
21 Esto le recuerdo a mi mente, Por tanto tengo esperanza:
Ezt veszem szivemre, azért várakozom.
22 Por causa de las misericordias de Yavé No estamos consumidos. Porque sus compasiones no fallan.
Az Örökkévaló kegyei bizony nem fogytak el, bizony nem lett vége irgalmának.
23 Nuevas son cada mañana. Grande es tu fidelidad.
Újak reggelenként, nagy a te hűséged!
24 Yavé es mi porción, dice mi alma, Por tanto espero en Él.
Osztályrészem az Örökkévaló, mondta lelkem, azért várakozom reá.
25 Bueno es Yavé para los que lo esperan, Para el alma que lo busca.
Jóságos az Örökkévaló az őt remélőkhez, a lélekhez, mely őt keresi.
26 Bueno es esperar en silencio La salvación de Yavé.
Jó, midőn hallgatagon várakozik az Örökké való segedelmére.
27 Bueno es para un hombre llevar El yugo desde su juventud,
Jó a férfinak, midőn jármot visel, ifju korában!
28 Que se siente a solas y guarde silencio Puesto que Él se lo impuso.
Magánosan üljön és hallgasson, mert ő vetette rá.
29 Que ponga su boca en el polvo, Tal vez haya esperanza.
Porba tegye száját – hátha van remény.
30 Que dé la mejilla al que lo abofetea, Y se harte de afrenta.
Odaadja orczáját az őt ütőnek, lakjék jól gyalázattal.
31 Porque ʼAdonay no desechará para siempre.
Mert nem vet el örökre az Úr.
32 Aunque entristezca, Él tendrá compasión Según su abundante misericordia.
Mert ha bút okozott, majd irgalmaz kegyei bősége szerint.
33 Porque no aflige voluntariamente, Ni entristece a los hijos de los hombres.
Mert nem szíve szerint sanyargatta és búsította az ember fiait,
34 No aplasta bajo sus pies A todos los cautivos de la tierra.
hogy valaki lesújtja lábai alá mind az ország foglyait,
35 No se aparta del justo juicio a un hombre En presencia de ʼElyón.
hogy elhajlítja a férfi jogát a legfelsőnek színe előtt;
36 ʼAdonay no aprueba Pervertir la causa del hombre.
hogy elgörbíti az embert pörében – nem látta volna az Úr?
37 ¿Quién dice algo y ocurre, A menos que ʼAdonay lo ordene?
Ki az, ki mondta, és lett, amit az Úr nem parancsolt volna?
38 ¿No procede de la boca del ʼElyon Tanto lo bueno como lo malo?
A Legfelsőnek szájából nem származik-e a rossz és a jó?
39 ¿Por qué se queja el hombre? Que se queje el hombre por el castigo de sus pecados.
Hát mit panaszkodik az ember, míg él, a férfi az ő vétkei mellett?
40 Examinemos y probemos nuestros caminos, Y regresemos a Yavé.
Kutassuk át utainkat s vizsgáljuk meg, bogy megtérjünk az Örökkévalóhoz!
41 Levantamos nuestros corazones y manos Hacia ʼEL en el cielo y dijimos:
Emeljük fel szivünket kezeinkkel együtt Istenhez az égben!
42 Nosotros transgredimos y fuimos rebeldes. Tú no nos perdonaste.
Mi el pártoltunk és engedetlenkedtünk, te nem bocsátottál meg.
43 Te cubriste con furor, Y nos perseguiste. Nos mataste sin compasión.
Haragban elfödted magadat s üldöztél minket, öltél, nem sajnáltál.
44 Te cubriste con una nube muy espesa Para que no pasara la oración.
Elfödted magadat felhővel; hogy át nem hatott imádság.
45 Nos volviste como excrementos y basura entre los pueblos.
Szemétté és megvetéssé tettél minket a népek közt.
46 Todos nuestros enemigos ensanchan sus bocas contra nosotros.
Szájukat nyitották reánk mind az ellenségeink.
47 Terror y trampa están sobre nosotros, Desolación y destrucción.
Rettegés és örvény jutott nekünk, a pusztulás és romlás.
48 Mis ojos derraman manantiales de agua A causa de la destrucción de la hija de mi pueblo.
Vizpatakoktól folyik szét szemem népem leányának romlása miatt.
49 Mis ojos manan sin cesar, sin alguna tregua.
Szemem elomlott s nem csillapodott, szünet nélkül,
50 Hasta que Yavé vea Y mire desde el cielo.
míg le nem tekint és nem látja az Örökkévaló az égből.
51 Mis ojos traen sufrimiento a mi alma A causa de las hijas de mi ciudad.
Szemem bút okozott lelkemnek városomnak mind a leányai miatt.
52 Como a un pájaro me cazaron Los que sin causa son mis enemigos.
Vadászva vadásztak rám, mint madárra, ok nélkül való ellenségim.
53 Me echaron en la cisterna Y pusieron una piedra sobre mí.
Gödörbe szorították éltemet s követ hajítottak reám.
54 Las aguas fluyeron sobre mi cabeza. Yo dije: ¡Estoy muerto!
Vizek áradtak fejem fölé, azt mondtam: el vagyok veszve.
55 De lo más hondo de la fosa, oh Yavé, Invoqué tu Nombre.
Szólítottam nevedet, Örökkévaló, mélységes gödörből.
56 Oíste mi voz: No cierres tu oído A mi suspiro, a mi clamor.
Szavamat hallottad, ne rejtsd el füledet, szabadulásom kedvéért, fohászom elől!
57 Tú te acercaste cuando te invoqué, Dijiste: ¡No temas!
Közel voltál, amely napon hívtalak, azt mondtad: ne félj!
58 Oh ʼAdonay, Tú defendiste la causa de mi vida. Tú redimiste mi vida.
Vitted, Uram, lelkem ügyeit, megváltottad éltemet.
59 Tú viste, oh Yavé, mi opresión. Juzga mi causa.
Láttad, Örökkévaló, bántalmamat, szerezz jogot nekem!
60 Tú viste toda su venganza, Todos sus planes contra mí.
Láttad minden boszúállásukat, mind az ő gondolataikat ellenem.
61 Tú oíste, oh Yavé, Todos sus reproches contra mí.
Hallottad gyalázásukat, Örökkévaló, mind az ő gondolataikat ellenem.
62 Los labios de mis asaltantes y su murmuración Están contra mí todo el día.
Támadóim ajkai és elmélkedésük ellenem vannak egész nap.
63 Observa su sentarse y levantarse. Yo soy su estribillo de burla.
Ültöket és keltöket tekintsd, én vagyok gúnydaluk.
64 Tú, oh Yavé, les recompensarás Según la obra de sus manos.
Viszonozd nekik tettüket, Örökkévaló, kezeik műve szerint!
65 Les darás dureza de corazón. Tu maldición estará sobre ellos.
Adjad nekik szívnek elborulását: átkodat nekik!
66 Oh Yavé, persíguelos en tu furor Y destrúyelos de debajo de los cielos, oh Yavé.
Üldözd haragban és semmisítsd meg őket az Örökkévaló egei alól!
