Job 4
1 Entonces intervino Elifaz temanita:
És felele a témáni Elifáz, és monda:
2 Si intentamos razonar contigo te será molesto. Pero, ¿quién puede refrenarse de hablar?
Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
3 Ciertamente tú enseñabas a muchos y fortalecías las manos débiles.
Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
4 Tus palabras levantaban al que tropezaba y afirmabas las rodillas decaídas.
A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
5 Pero ahora te sucede a ti. Te desalientas, te tocó a ti y te turbas.
Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
6 ¿No es tu temor a ʼElohim tu confianza, y la integridad de tus procedimientos tu esperanza?
Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
7 Te ruego que recuerdes: ¿Quién pereció jamás por ser inocente? ¿Dónde fueron destruidos los rectos?
Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
8 Según veo, los que aran iniquidad y siembran aflicción, las cosechan.
A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
9 Por el aliento de ʼElohim perecen, y por el soplo de su ira son consumidos.
Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
10 El rugido del león, la voz fiera de la leona y los dientes de sus cachorros son quebrados.
Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
11 El león viejo perece por falta de presa, y los cachorros de la leona se dispersan.
Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
12 Entonces un mensaje me llegó a hurtadillas, y mi oído percibió un susurro de él
Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
13 en inquietantes visiones nocturnas, cuando el sueño profundo cae sobre los hombres.
Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
14 Un terror se apoderó de mí, y todos mis huesos se estremecieron.
Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
15 Al pasar un espíritu frente a mí se eriza el pelo de mi cuerpo.
Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
16 Se detiene, pero no distingo su semblante. Una apariencia está delante de mis ojos, hay silencio… y oigo una voz reposada:
Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
17 ¿Será el hombre más justo que ʼElohim? ¿El hombre, más puro que su Hacedor?
Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
18 Ciertamente en sus esclavos no confía, y a sus ángeles atribuye insensatez.
Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
19 ¡Cuánto más los que viven en casas de barro cimentadas en el polvo serán desmenuzados por la polilla!
Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
20 Entre la mañana y la tarde son destruidos, y sin que alguno se dé cuenta, perecen para siempre.
Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
21 ¿No les son arrancadas las cuerdas de sus tiendas? En ellas mueren, pero no adquirieron sabiduría.
Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
