Job 31

1 Hice un pacto con mis ojos. ¿Cómo podría entonces fijar mi mirada en una doncella?

Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.

2 ¿Cuál sería la recompensa de ʼEloah desde arriba o la herencia de ʼEL-Shadday desde las alturas?

És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?

3 ¿No es la calamidad para el perverso, y el desastre para los que obran iniquidad?

Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?

4 ¿No observa Él mis caminos y cuenta todos mis pasos?

Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?

5 Si anduve con vanidad y mi pie se apresuró al engaño,

Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:

6 sea yo pesado en balanza justa, y conozca ʼEloah a mi integridad.

Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!

7 Si mi paso se apartó del camino, mi corazón se fue tras mis ojos o si alguna mancha se pegó a mis manos,

Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:

8 siembre yo y coma otro. Sea arrancada mi cosecha.

Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!

9 Si mi corazón fue seducido por una mujer y aceché a la puerta de mi prójimo,

Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:

10 muela mi esposa para otro y sobre ella se encorven otros.

Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.

11 Porque eso sería una lujuriosa perversidad y una iniquidad castigada por los jueces,

Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.

12 un fuego que consume hasta el Abadón, que arrancaría toda mi hacienda.

Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)

13 Si menosprecié el derecho de mi esclavo o de mi esclava, cuando ellos tenían una queja contra mí,

Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:

14 ¿qué haré cuando ʼEL me levante? ¿Qué le responderé cuando me llame a cuentas?

Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?

15 El que me formó en el vientre, ¿no lo formó también a él? ¿No nos formó el mismo en la matriz?

Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?

16 Si estorbé el anhelo de los pobres o hice desfallecer los ojos de la viuda,

Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;

17 o comí mi bocado a solas y el huérfano no comió de él,

És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;

18 aunque desde mi juventud creció conmigo como con un padre y lo guié desde el seno materno,

Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!

19 si vi a algún vagabundo sin ropas o algún menesteroso sin algo con lo cual cubrirse,

Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;

20 y sus órganos internos no me bendijeron al calentarse con el vellón de mis ovejas,

Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;

21 si alcé mi mano contra el huérfano cuando me vi apoyado en la puerta,

Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;

22 despréndase mi brazo del hombro y descoyúntese mi brazo de su hueso.

A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!

23 Porque temo el castigo de ʼEL, pues ante su majestad nada puedo hacer.

Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!

24 Si fijé mi confianza en el oro y al metal precioso dije: Tú eres mi esperanza,

Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!

25 si me complací por mis grandes riquezas y porque mi mano ganó mucho,

Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;

26 si miré al sol resplandeciente o a la luna que se desplazaba en su esplendor,

Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,

27 si mi corazón fue seducido en secreto y mi boca les envió un beso con la mano,

És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:

28 también sería iniquidad digna de castigo, por negar al ʼEL que está en lo alto.

Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!

29 ¿Me alegré de la ruina del que me aborrecía o salté de júbilo porque el mal cayó sobre él?

Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;

30 ¡No! Nunca dejé que mi boca pecara, ni al maldecir al enemigo, ni al hacer una imprecación para que muriera.

(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)

31 Decían los esclavos de mi casa: ¿Quién no se sació con su carne?

Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?

32 El forastero no pasaba la noche en la calle. Yo abría mis puertas al viajero.

(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)

33 Si encubrí mis transgresiones como Adán y oculté la iniquidad en mi seno

Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:

34 por temor a la muchedumbre, o porque el desprecio de la gente me intimidó y no salí a la puerta.

Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!

35 ¡Ojalá me escuchara! ¡Ciertamente aquí está mi firma! ¡Que ʼEL-Shadday me responda!

Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.

36 Ciertamente lo llevaría sobre mi hombro y me lo ataría a la cabeza como una corona.

Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!

37 Le rendiría cuenta de todos mis pasos, y como a un príncipe me acercaría ante Él.

Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!

38 Si mi tierra clama contra mí y lloran sus surcos junto a ella,

Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;

39 si comí su fruto sin pagar o afligí a sus labradores,

Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:

40 crezcan abrojos en lugar de trigo y cizaña en vez de cebada. Aquí terminan las palabras de Job.

Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.