Job 30
1 Pero ahora, se burlan de mí los que son más jóvenes que yo, a cuyos antepasados yo rehusé dejar con los perros de mi rebaño,
Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
2 pues ¿para qué me servía la fuerza de sus manos, si su edad madura y su vigor perecieron?
Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
3 Están anémicos a causa de la miseria y el hambre. Roen la tierra reseca y huyen a la desolación, al lugar tenebroso y despoblado.
Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
4 Arrancan malvas entre los matorrales y se alimentan con raíces de enebro.
A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
5 Están expulsados de la comunidad. Contra ellos gritan como a ladrones.
Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
6 Viven en barrancos espantosos, en cuevas de la tierra y en las peñas.
Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
7 Aúllan entre los matorrales y se apiñan bajo las ortigas.
A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
8 Generación de necios, generación sin nombre, echados a latigazos de esta tierra.
Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
9 ¡Y ahora soy su motivo de mofa y les sirvo de refrán!
És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
10 Me repugnan y se alejan de mí. De mi presencia no refrenan su saliva.
Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
11 Porque Él aflojó la cuerda de mi arco y me afligió, ellos se quitaron el freno frente a mí.
Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
12 A mi derecha se levanta el populacho, enredan mis pies, me preparan caminos destructivos,
Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
13 desbaratan mi senda, se aprovechan de mi calamidad y nadie los restringe.
Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
14 Vienen como abridores de amplia brecha [en el muro] y en medio de la ruinosa tormenta se abalanzan contra mi calamidad.
Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
15 Los terrores me asaltan de repente, combatieron mi honor como el viento y mi prosperidad desapareció como nube.
Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
16 Ahora mi alma se me derrama. Los días de aflicción se apoderaron de mí.
Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
17 La noche me taladra los huesos y los dolores que me corroen no descansan.
Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
18 Una fuerza poderosa desfiguró mi ropa y me aprieta como el cuello de mi abrigo.
A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
19 Me derribó en el lodo. Quedé como el polvo y la ceniza.
A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
20 Clamo a Ti, y no me respondes. Me presento, y Tú no me atiendes.
Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
21 Te volviste cruel conmigo y me persigues con la fuerza de tu mano.
Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
22 Me levantas, me haces cabalgar sobre el viento y me deshaces en la tormenta.
Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
23 Porque yo sé que me conduces a la muerte, a la casa de reunión para todos los vivientes.
Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
24 ¿Sin embargo no extiendes tu mano al que está sobre una pila de ruinas o en su desastre, y por tanto pide socorro?
De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
25 ¿No lloré por el afligido? ¿No tuvo compasión mi alma del menesteroso?
Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
26 Pero cuando esperaba el bien, me vino el mal. Cuando esperaba luz, me vino oscuridad.
Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
27 Mis órganos internos se agitan y no reposan. Me confrontan días de aflicción.
Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
28 Ando ennegrecido, y no por el sol. Me levanto en la congregación y pido ayuda.
Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
29 Soy hermano de chacales y compañero de avestruces.
Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
30 Mi piel ennegrecida se me cae, y mis huesos arden de calor.
Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
31 Por tanto, mi arpa se convirtió en lamento, y mi flauta es la voz de los que lloran.
Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
