Job 30
1 Pero ahora, se burlan de mí los que son más jóvenes que yo, a cuyos antepasados yo rehusé dejar con los perros de mi rebaño,
És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.
2 pues ¿para qué me servía la fuerza de sus manos, si su edad madura y su vigor perecieron?
Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,
3 Están anémicos a causa de la miseria y el hambre. Roen la tierra reseca y huyen a la desolación, al lugar tenebroso y despoblado.
szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;
4 Arrancan malvas entre los matorrales y se alimentan con raíces de enebro.
a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.
5 Están expulsados de la comunidad. Contra ellos gritan como a ladrones.
Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.
6 Viven en barrancos espantosos, en cuevas de la tierra y en las peñas.
Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.
7 Aúllan entre los matorrales y se apiñan bajo las ortigas.
Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.
8 Generación de necios, generación sin nombre, echados a latigazos de esta tierra.
Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.
9 ¡Y ahora soy su motivo de mofa y les sirvo de refrán!
De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.
10 Me repugnan y se alejan de mí. De mi presencia no refrenan su saliva.
Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.
11 Porque Él aflojó la cuerda de mi arco y me afligió, ellos se quitaron el freno frente a mí.
Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.
12 A mi derecha se levanta el populacho, enredan mis pies, me preparan caminos destructivos,
Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.
13 desbaratan mi senda, se aprovechan de mi calamidad y nadie los restringe.
Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.
14 Vienen como abridores de amplia brecha [en el muro] y en medio de la ruinosa tormenta se abalanzan contra mi calamidad.
Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.
15 Los terrores me asaltan de repente, combatieron mi honor como el viento y mi prosperidad desapareció como nube.
Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.
16 Ahora mi alma se me derrama. Los días de aflicción se apoderaron de mí.
És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.
17 La noche me taladra los huesos y los dolores que me corroen no descansan.
Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.
18 Una fuerza poderosa desfiguró mi ropa y me aprieta como el cuello de mi abrigo.
Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.
19 Me derribó en el lodo. Quedé como el polvo y la ceniza.
Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.
20 Clamo a Ti, y no me respondes. Me presento, y Tú no me atiendes.
Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;
21 Te volviste cruel conmigo y me persigues con la fuerza de tu mano.
kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.
22 Me levantas, me haces cabalgar sobre el viento y me deshaces en la tormenta.
Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.
23 Porque yo sé que me conduces a la muerte, a la casa de reunión para todos los vivientes.
Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.
24 ¿Sin embargo no extiendes tu mano al que está sobre una pila de ruinas o en su desastre, y por tanto pide socorro?
Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!
25 ¿No lloré por el afligido? ¿No tuvo compasión mi alma del menesteroso?
Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?
26 Pero cuando esperaba el bien, me vino el mal. Cuando esperaba luz, me vino oscuridad.
Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.
27 Mis órganos internos se agitan y no reposan. Me confrontan días de aflicción.
Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.
28 Ando ennegrecido, y no por el sol. Me levanto en la congregación y pido ayuda.
Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.
29 Soy hermano de chacales y compañero de avestruces.
Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.
30 Mi piel ennegrecida se me cae, y mis huesos arden de calor.
Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.
31 Por tanto, mi arpa se convirtió en lamento, y mi flauta es la voz de los que lloran.
Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.
