Job 3
1 Después de esto Job abrió su boca y maldijo su día.
Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
2 Y Job habló:
És szóla Jób, és monda:
3 Perezca el día cuando nací y la noche cuando se dijo: Un varón fue concebido.
Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
4 Sea aquel día oscuridad. No pregunte ʼElohim desde lo alto por él, ni claridad lo ilumine.
Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
5 Que la oscuridad y las tinieblas reclamen [ese día] para ellas, repose sobre él una nube, llénelo de terror la calina del día.
Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
6 Que la oscuridad se apodere de aquella noche. No se cuente entre los días del año ni aparezca en el número de los meses.
Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
7 Sea esa noche estéril y los gritos de júbilo no penetren en ella.
Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
8 Maldíganla los que maldicen en el día, los que se aprestan a excitar al cocodrilo.
Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
9 Oscurézcanse las estrellas de su alborada. Espere la luz, y no le venga, ni contemple los destellos de la aurora,
Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
10 porque no cerró las puertas de la matriz donde yo estaba, ni escondió la miseria de mis ojos.
Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
11 ¿Por qué no morí yo en la matriz o expiré al salir del vientre?
Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
12 ¿Por qué hallé rodillas que me acogieron y pechos que me amamantaron?
Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
13 Pues ahora yacería tranquilo, dormiría y tendría descanso
Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
14 con reyes y consejeros de la tierra que reedificaron ruinas para ellos,
Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
15 o con príncipes que tuvieron oro, que llenaron de plata sus palacios.
Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
16 ¡Oh! ¿Por qué no fui escondido como aborto, como los fetos que nunca ven la luz?
Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
17 Allí dejan de perturbar los perversos. Allí descansan los de agotadas fuerzas.
Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
18 Allí también los cautivos gozan del reposo, sin oír la voz del capataz.
A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
19 Allí están el pequeño y el grande, y el esclavo está libre de su amo.
Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
20 ¿Por qué se da luz al desdichado, y vida a los de ánimo amargado,
Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
21 a los que ansían la muerte y no les llega aunque la busquen más que tesoros escondidos,
A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
22 a los que se alegran grandemente, y se regocijan cuando hallan la tumba,
A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
23 al hombre para quien su camino está oculto, y a quien ʼElohim tiene acorralado?
A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
24 Porque en lugar de mi pan viene mi suspiro, y mis gemidos corren como aguas,
Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
25 porque me cayó lo que temía y el terror que tenía me aconteció.
Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
26 ¡No tengo paz, ni tranquilidad, ni reposo, sino me vino turbación!
Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
