Job 27

1 Job prosiguió su discurso:

Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

2 ¡Vive ʼElohim, Quien quitó mi derecho, y ʼEL-Shadday, Quien amargó mi alma,

Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,

3 que mientras tenga aliento en mí, el hálito de ʼElohim en mis fosas nasales,

Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

4 mis labios no hablarán perversidad, ni mi lengua pronunciará engaño!

Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

5 Lejos de mí que les dé la razón. Hasta que expire no renunciaré a mi integridad.

Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

6 Me aferraré a mi rectitud, y no la soltaré. Mi corazón no me reprochará en todos mis días.

Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

7 Sea mi enemigo como el perverso y mi oponente como el injusto.

Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.

8 Porque ¿cuál es la esperanza del impío, aunque mucho robó, cuando ʼElohim le quite su vida?

Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?

9 ¿Escuchará ʼElohim su clamor cuando le caiga la angustia?

Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?

10 ¿Se deleitó en ʼEL-Shadday? ¿Invocó a ʼElohim en todo tiempo?

Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?

11 Los instruiré a ustedes en cuanto al poder de ʼElohim. No ocultaré lo relacionado con ʼEL-Shadday.

Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

12 Si todos ustedes lo observaron, ¿por qué entonces actúan como necios?

Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

13 Esta es la parte de ʼElohim para el perverso y la herencia que los opresores reciben de ʼEL-Shadday:

Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:

14 Aunque sus hijos se multipliquen, serán para la espada, y sus pequeños no tendrán suficiente pan.

Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.

15 Los que le sobrevivan, los sepultará la pestilencia, y sus viudas no los llorarán.

Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

16 Aunque amontone plata como polvo y apile ropa como barro,

Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

17 las amontonarás, pero el justo las vestirá, y los inocentes se repartirán la plata.

Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

18 Edificó su casa como la telaraña o como enramada de guardián.

Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.

19 El perverso se acuesta rico, pero no volverá a serlo. Abre sus ojos, y no existe su riqueza:

Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

20 De día lo asaltan los terrores como aguas, de noche lo arrebata la tormenta.

Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

21 Un viento del este la levanta. La arranca de su vivienda, y se va.

Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.

22 Porque se lanzará sobre él y no perdonará, lo echará y no lo perdonará, aunque ciertamente trate de huir de su poder.

Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.

23 ʼElohim [hace] que los hombres batan las manos contra él y lo saquen de su lugar con silbidos.

Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.