Job 16
1 Entonces Job respondió:
Felelt Jób és mondta:
2 Oí muchas cosas como éstas. Consoladores molestos son todos ustedes.
Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!
3 ¿Habrá fin para las palabras vanas? ¿Qué te incita a responder?
Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?
4 Yo también podría hablar como ustedes. Si su alma estuviera en lugar de la mía, podría hilvanar vocablos contra ustedes y menear la cabeza contra ustedes.
Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!
5 Pero los alentaría con mis palabras, y la consolación de mis labios calmaría su dolor.
Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.
6 Si hablo, no cesa mi dolor. Si me abstengo, ¿se aleja de mí?
Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?
7 Ahora me agotó. Desoló a toda mi compañía.
Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.
8 Colocaste una mano firme contra mí y me llenaste de arrugas, lo cual es un testigo contra mí. Mi flacura es una evidencia adicional que testifica en mi cara.
Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.
9 Mi adversario lanzó su mirada contra mí. Me odió, me persiguió, su furor me destrozó, contra mí cruje sus dientes, fija sus ojos contra mí,
Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.
10 abren sus bocas contra mí, hieren mis mejillas con afrenta, se unieron contra mí.
Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.
11 ʼElohim me entregó a los perversos y me empujó hacia las manos de los impíos.
Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.
12 Yo estaba tranquilo, pero Él me quebrantó. Me agarró por el cuello, me destrozó y me colocó como blanco de sus flechas.
Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.
13 Sus arqueros me rodearon, atraviesan mis riñones y no perdonan. Derraman mi hiel a tierra,
Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.
14 abren brecha tras brecha en mí y arremeten contra mí como un guerrero.
Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.
15 Cosí tela áspera sobre mi piel y coloqué mi cabeza en el polvo.
Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.
16 Mi cara está enrojecida de tanto llorar. Sobre mis párpados se afirma la sombra de la muerte,
Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:
17 aunque no hubo violencia en mis manos, y fue pura mi oración.
bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.
18 ¡Oh tierra, no encubras mi sangre, ni haya lugar de reposo para mi clamor!
Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!
19 Ciertamente ahora mi testigo está en el cielo, en las alturas, el que atestigua a mi favor.
Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.
20 Mis amigos son mis burladores. Mis ojos lloran ante ʼElohim.
Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;
21 ¡Ojalá pudiera disputar el hombre ante ʼElohim, como un hombre con su prójimo!
hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.
22 Porque cuando pasen algunos años, me iré por el camino que no tiene regreso.
Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.
