Job 14

1 El hombre nacido de mujer es corto de días y lleno de perturbaciones.

Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.

2 Brota como una flor, pero es cortado. Pasa como una sombra y desaparece.

Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.

3 ¿Y sobre éste abres tus ojos y lo llevas a juicio contigo?

Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?

4 ¿Quién limpiará lo impuro? ¡Nadie!

Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.

5 Ciertamente sus días están determinados, y el número de sus meses depende de Ti. Tú le fijaste sus límites, de los cuales no pasará.

Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.

6 Aparta de él tu mirada y que descanse hasta que complete su día como un jornalero.

Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.

7 Porque para el árbol hay esperanza: Si es cortado, retoñará, y sus ramas no cesarán.

Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.

8 Aunque debajo de la tierra esté muerto su tronco, y en la tierra envejezca su raíz,

Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:

9 al recibir el agua reverdecerá, y echará ramas como una planta.

A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.

10 Pero el hombre muere, y queda tendido. Expira el hombre, ¿y dónde está?

De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?

11 Como las aguas se van al mar, y un río se agota y se seca,

Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:

12 así el hombre queda tendido y no se levantará. Hasta que no haya cielo, no será despertado, ni lo levantarán de su sueño.

Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.

13 ¡Ojalá me escondas en el Seol mientras se aplaca tu ira, y me fijes un plazo y te acuerdes de mí! (Sheol h7585)

Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)

14 Si el hombre muere, ¿volverá a vivir? Todos los días de mi lucha y servicio esperaré hasta que llegue mi liberación.

Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.

15 Entonces llamarás y yo te responderé. Tendrás afecto a la hechura de tus manos.

Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.

16 Porque ahora me cuentas los pasos y no das tregua a mi pecado.

De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!

17 Tienes mi transgresión sellada en un saco. Tú cubres mi iniquidad.

Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.

18 Pero la montaña cae y se desmorona. Las rocas cambian de lugar.

Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;

19 Las piedras se desgastan con el agua impetuosa que se lleva el polvo de la tierra. Así destruyes la esperanza del hombre.

A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.

20 Prevaleces para siempre contra él, y él se va. Desfiguras su rostro y lo despides.

Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.

21 Sus hijos obtendrán honores, pero él no lo sabrá. Si son humillados, no lo percibirá.

Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.

22 Pero su carne sobre él siente el tormento, y su alma gime por él.

Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.