Job 11

1 Entonces Sofar naamatita respondió:

Felele a Naamából való Czófár, és monda:

2 ¿No habrá respuesta a la abundancia de palabras? ¿Será justificado el que habla mucho?

A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?

3 ¿Harán callar a los hombres tus jactancias? ¿Harás escarnio sin que alguno te avergüence?

Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!

4 Pues dijiste: Mi enseñanza es pura, y soy inocente delante de Ti.

Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.

5 Pero, quién diera que ʼElohim hable y abra su boca hacia ti.

De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!

6 Te declare secretos de sabiduría, porque Él es de múltiple entendimiento. Así entenderías que ʼElohim, en tu favor, te castiga menos de lo que merece tu iniquidad.

És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.

7 ¿Descubrirás tú las profundidades de ʼElohim? ¿Puedes hallar los límites de ʼEL-Shadday?

Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?

8 Es más alto que los cielos, ¿qué puedes tú hacer? Es más profundo que el Seol, ¿qué puedes tú saber? (Sheol h7585)

Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg? (Sheol h7585)

9 Su dimensión es más extensa que la tierra y más ancha que el mar.

Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.

10 Si Él pasa y aprisiona, o convoca una asamblea, ¿quién lo puede restringir?

Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?

11 Porque Él conoce a los hombres vanos. Ve también su perversidad, ¿y no la considerará?

Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!

12 El hombre vano será entendido cuando un pollino de asno montés nazca hombre.

És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.

13 Si tú dispones tu corazón y extiendes a Él tus manos,

Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;

14 si hay iniquidad en tus manos, la alejas de ti y no permites que la perversidad more en tus tiendas,

Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;

15 entonces levantarías tu semblante libre de mancha, estarías firme y nada temerías,

Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;

16 olvidarías tu aflicción y la recordarías como aguas que pasaron.

Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.

17 Tu existencia sería más resplandeciente que el mediodía. Aunque haya oscuridad, sería como la alborada.

Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.

18 Estarías confiado, porque habría esperanza. Mirarías alrededor y descansarías seguro,

Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.

19 reposarías, sin que alguno te espante. Y muchos implorarían tu favor.

Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.

20 Pero los ojos de los perversos fallarán, y no habrá escape para ellos. Su esperanza será el último suspiro.

De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!