Job 10
1 ¡Mi alma está hastiada de mi vida! Daré rienda suelta a mi queja. Hablaré con la amargura de mi alma.
Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.
2 Diré a ʼElohim: ¡No me condenes! Hazme saber por qué contiendes conmigo.
Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!
3 ¿En verdad, es justo para Ti oprimir, desechar la obra de tus manos y favorecer el designio de los perversos?
Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?
4 ¿Tienes ojos humanos y miras como mira el hombre?
Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?
5 ¿Son tus días como los días del hombre o tus años como los años del hombre,
Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,
6 para que indagues mi iniquidad e investigues mi pecado?
hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,
7 Tú sabes que no soy culpable, y que no hay quien libre de tu mano.
noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?
8 Tus manos me hicieron y me formaron. ¿Y ahora me destruyes?
Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?
9 Recuerda, te ruego, que del barro me moldeaste. ¿Y al polvo me harás volver?
Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?
10 ¿No me vertiste como leche y me cuajaste como queso?
Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;
11 Me cubriste de piel y de carne, con huesos y tendones me tejiste.
bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;
12 Me otorgaste vida y misericordia, y tu cuidado preservó mi espíritu.
életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.
13 Tenías estas cosas ocultas en tu corazón. Yo sé que esto estaba contigo.
De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:
14 Si peco, Tú me observas, y no me tendrás como limpio de mi culpa.
ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.
15 Si soy malo, ¡ay de mí! Y si soy justo, no levantaré mi cabeza. Estoy hastiado de la afrenta y de ver mi aflicción.
Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.
16 Si mi cabeza se levanta, me cazas como a león y vuelves a mostrar tus proezas en mí.
S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;
17 Renuevas tus testigos contra mí y aumentas contra mí tu furor como tropas de relevo.
megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!
18 ¿Por qué entonces me sacaste de la matriz? ¡Hubiera yo expirado sin que ningún ojo me viera!
S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;
19 Sería como si nunca hubiera existido, llevado del vientre a la tumba.
mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.
20 ¿No son pocos mis días? Cesa pues, y déjame, para que me consuele un poco
Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!
21 antes que me vaya a la región tenebrosa de la muerte para no volver,
Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,
22 tierra de oscuridad, lóbrega, lugar de sombra de muerte, sin orden, donde la luz es como densa oscuridad.
országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.
