Isaías 32

1 Ciertamente un rey gobierna con justicia y los magistrados actúan justamente.

Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fők lesznek az ítélettételben;

2 Aquel Varón es como un escondedero contra el viento, como un refugio contra el fuerte aguacero, como arroyos de agua en un campo seco y como la sombra de una gran roca en una tierra árida.

Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön.

3 Entonces los ojos de los que ven no estarán cegados, y los oídos de los que oyen escucharán.

És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek;

4 El corazón de los necios aprenderá para saber, y la lengua de los tartamudos se apresurará a hablar claramente.

A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól.

5 El ruin nunca más será llamado generoso, ni tratarán de excelencia al tramposo.

Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkűnek.

6 Pues el necio habla necedad. Su corazón se inclina hacia las perversidades para cometer impiedades, blasfemar contra Yavé, dejar insatisfecho al hambriento y privar de agua al sediento.

Mert a bolond csak bolondot beszél, és az ő szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhező lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye.

7 Las armas del canalla son perversas. Trama intrigas perversas para enredar al afligido con calumnia, aunque el pobre defienda lo que es recto.

A csalárdnak eszközei csalárdok, ő álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is.

8 Pero el noble inventa planes nobles y está firme en ellos.

De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.

9 ¡Oh mujeres indolentes, levántense! Escuchen mi voz, hijas confiadas:

Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam`, és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem`!

10 Dentro de algo más de un año ustedes tendrán espanto, oh confiadas, porque no habrá recolección de uvas ni habrá cosecha.

Kevés idő multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz.

11 ¡Tiemblen, oh indolentes! Tiemblen las que viven confiadas. Desnúdense por completo y aten tela áspera a su cintura.

Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával.

12 Golpéense el pecho en duelo por los campos deleitosos, por la viña fructífera.

Gyászolják az emlőket, a szép mezőket, a termő szőlőtőket.

13 En las tierras de mi pueblo crecerán espinos y cardos aun en las casas alegres y en la ciudad jubilosa,

Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendő városnak minden öröm-házait;

14 porque el palacio queda abandonado. Cesa el bullicio de la ciudad. La colina y el atalaya se convierten en cavernas para siempre, en delicia de asnos salvajes y pastizal de rebaños,

A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek.

15 hasta cuando el Espíritu de lo alto sea derramado sobre nosotros, el desierto se convierta en campo fértil y el campo fértil sea considerado como bosque.

Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termőfölddé, és a termőföld erdőnek tartatik;

16 Entonces la justicia vivirá en el desierto y la equidad residirá en el campo fértil.

És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termőföldön;

17 El efecto de la justicia será paz. El resultado de la equidad será reposo y seguridad perpetuos.

És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.

18 Mi pueblo habitará en un lugar pacífico, en viviendas seguras, en lugares de reposo apacible.

Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.

19 Pero caerá granizo cuando el bosque sea talado. La ciudad será completamente abatida.

De jégeső hull és megdől az erdő, és a város elsülyedve elsülyed!

20 ¡Cuán dichosos son ustedes, los que siembran junto a todas las aguas, los que dejan libres al buey y al asno!

Oh boldogok ti, a kik minden vizek mellett vettek, és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait!