Job 9
1 Entonces Job respondió,
Felele pedig Jób, és monda:
2 “En verdad sé que es así, ¿pero cómo puede el hombre ser justo con Dios?
Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
3 Si se complace en contender con él, no puede responderle ni una vez entre mil.
Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
4 Dios es sabio de corazón y poderoso de fuerza. ¿Quién se ha endurecido contra él y ha prosperado?
Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
5 Él remueve las montañas, y ellos no lo saben, cuando los derriba en su cólera.
A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
6 Sacude la tierra de su lugar. Sus pilares tiemblan.
A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
7 Ordena el sol y no sale, y sella las estrellas.
A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
8 Sólo él extiende los cielos, y pisa las olas del mar.
A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
9 Él hace la Osa, Orión y las Pléyades, y las habitaciones del sur.
A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
10 Él hace grandes cosas más allá de descubrirlas; sí, cosas maravillosas sin número.
A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
11 He aquí que pasa por delante de mí y no lo veo. También pasa, pero no lo percibo.
Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
12 He aquí que él arrebata. ¿Quién puede impedirlo? ¿Quién le preguntará: “Qué estás haciendo?”?
Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
13 “Dios no retirará su ira. Los ayudantes de Rahab se inclinan bajo él.
Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
14 Cuánto menos le responderé, y elegir mis palabras para discutir con él?
Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
15 Aunque fuera justo, no le respondería. Yo haría una súplica a mi juez.
A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
16 Si yo hubiera llamado, y él me hubiera respondido, sin embargo, no creo que haya escuchado mi voz.
Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
17 Porque me rompe con una tormenta, y multiplica mis heridas sin causa.
A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
18 No me permite recuperar el aliento, pero me llena de amargura.
Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
19 Si se trata de una cuestión de fuerza, ¡he aquí que él es poderoso! Si de justicia se trata, “¿Quién — dice — me va a convocar?”.
Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
20 Aunque sea justo, mi propia boca me condenará. Aunque sea intachable, se demostrará que soy perverso.
Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
21 Soy irreprochable. No me respeto a mí mismo. Desprecio mi vida.
Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
22 “Todo es lo mismo. Por eso digo que destruye a los irreprochables y a los malvados.
Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
23 Si el azote mata de repente, se burlará en el juicio de los inocentes.
Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
24 La tierra es entregada a la mano de los malvados. Cubre los rostros de sus jueces. Si no es él, ¿quién es?
A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
25 “Ahora mis días son más rápidos que un corredor. Huyen. No ven nada bueno.
Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
26 Han pasado como las naves rápidas, como el águila que se abalanza sobre la presa.
Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
27 Si digo: ‘Olvidaré mi queja’, Voy a quitar mi cara de tristeza y a animarme”.
Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
28 Tengo miedo de todas mis penas. Sé que no me considerará inocente.
Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
29 Seré condenado. ¿Por qué entonces trabajo en vano?
Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
30 Si me lavo con nieve y limpiar mis manos con lejía,
Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
31 sin embargo, me hundirás en la zanja. Mi propia ropa me aborrecerá.
Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
32 Porque él no es un hombre como yo, para que le responda, que debemos reunirnos en el juicio.
Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
33 No hay árbitro entre nosotros, que podría poner su mano sobre nosotros dos.
Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
34 Que me quite la vara. Que su terror no me haga temer;
Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
35 entonces hablaría y no le temería, pues no lo soy en mí mismo.
Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
