Job 6
1 Entonces Job respondió,
Jób pedig felele, és monda:
2 “Oh, si mi angustia fuera pesada, ¡y toda mi calamidad puesta en la balanza!
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3 Por ahora sería más pesado que la arena de los mares, por lo que mis palabras han sido precipitadas.
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4 Porque las flechas del Todopoderoso están dentro de mí. Mi espíritu bebe su veneno. Los terrores de Dios se han puesto en marcha contra mí.
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5 ¿El burro salvaje rebuzna cuando tiene hierba? ¿O el buey baja sobre su forraje?
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
6 ¿Puede comerse sin sal lo que no tiene sabor? ¿O hay algún sabor en la clara del huevo?
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7 Mi alma se niega a tocarlos. Para mí son como una comida repugnante.
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8 “Oh, que pueda tener mi petición, que Dios me conceda lo que anhelo,
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9 incluso que le gustaría a Dios aplastarme; ¡que soltara la mano y me cortara!
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10 Que siga siendo mi consuelo, sí, déjame exultar en el dolor que no perdona, que no he negado las palabras del Santo.
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11 ¿Cuál es mi fuerza, para que espere? ¿Cuál es mi fin, que debo ser paciente?
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12 ¿Es mi fuerza la de las piedras? ¿O mi carne es de bronce?
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
13 ¿No es que no tengo ayuda en mí, que la sabiduría se aleja de mí?
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14 “Al que está a punto de desfallecer, se le debe mostrar la bondad de su amigo; incluso a quien abandona el temor del Todopoderoso.
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15 Mis hermanos han actuado con engaño como un arroyo, como el cauce de los arroyos que pasan;
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16 que son negros a causa del hielo, en la que se esconde la nieve.
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
17 En la estación seca, desaparecen. Cuando hace calor, se consumen fuera de su lugar.
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18 Las caravanas que viajan junto a ellos se alejan. Suben a los desechos y perecen.
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19 Las caravanas de Tema miraban. Las compañías de Saba les esperaban.
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20 Estaban angustiados porque estaban confiados. Llegaron allí y se confundieron.
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21 Por ahora no eres nada. Ves un terror y tienes miedo.
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22 ¿Acaso he dicho alguna vez: “Dame”? o, “¿Ofrece un regalo para mí de tu sustancia?
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23 o “Líbrame de la mano del adversario”. o: “Redímeme de la mano de los opresores”.
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24 “Enséñame y callaré. Haz que entienda mi error.
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25 ¡Qué fuertes son las palabras de rectitud! Pero tu reprimenda, ¿qué reprende?
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26 ¿Pretendes reprobar las palabras, ya que los discursos de quien está desesperado son como el viento?
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27 Sí, incluso echarías suertes por los huérfanos, y hacer mercancía de su amigo.
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28 Ahora, pues, complácete en mirarme, porque seguramente no te mentiré en la cara.
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29 Por favor, vuelva. Que no haya injusticia. Sí, regresa de nuevo. Mi causa es justa.
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30 ¿Hay injusticia en mi lengua? ¿Mi gusto no puede discernir las travesuras?
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
