Job 32
1 Así que estos tres hombres dejaron de responder a Job, porque era justo a sus ojos.
Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
2 Entonces se encendió la ira de Elihú, hijo de Baraquel, buzita, de la familia de Ram, contra Job. Su ira se encendió porque él se justificaba a sí mismo antes que a Dios.
Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
3 También se encendió su ira contra sus tres amigos, porque no habían encontrado respuesta, y sin embargo habían condenado a Job.
De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
4 Ahora bien, Elihú había esperado para hablar con Job, porque ellos eran mayores que él.
Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
5 Cuando Elihú vio que no había respuesta en la boca de estos tres hombres, se encendió su ira.
De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
6 Eliú, hijo de Baraquel, el buzita, respondió, “Yo soy joven, y tú eres muy viejo. Por eso me contuve y no me atreví a mostrarte mi opinión.
És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
7 Dije: “Los días deben hablar, y la multitud de años debe enseñar la sabiduría”.
Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
8 Pero hay un espíritu en el hombre, y el Espíritu del Todopoderoso les da entendimiento.
Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
9 No son los grandes los que son sabios, ni a los ancianos que entienden de justicia.
Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
10 Por eso le dije: “Escúchame; Yo también mostraré mi opinión”.
Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
11 “He aquí que he esperado tus palabras, y escuché su razonamiento, mientras buscabas qué decir.
Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
12 Sí, te he prestado toda mi atención, pero no hubo nadie que convenciera a Job, o que respondió a sus palabras, entre vosotros.
Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
13 Tened cuidado, no sea que digáis: “Hemos encontrado la sabiduría”. Dios puede refutarlo, no el hombre;’
Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
14 pues no ha dirigido sus palabras contra mí; tampoco le responderé con sus discursos.
Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
15 “Están asombrados. No responden más. No tienen nada que decir.
Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
16 ¿Debo esperar, porque ellos no hablan, porque se quedan quietos y no responden más?
Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
17 Yo también responderé a mi parte, y también mostraré mi opinión.
Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
18 Porque estoy lleno de palabras. El espíritu dentro de mí me constriñe.
Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
19 He aquí que mi pecho es como el vino que no tiene salida; como los odres nuevos, está a punto de reventar.
Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.
20 Voy a hablar para que me refresquen. Abriré mis labios y responderé.
Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
21 Por favor, no permitas que respete la persona de ningún hombre, ni daré títulos lisonjeros a ningún hombre.
Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
22 Porque no sé dar títulos halagadores, o si no, mi Hacedor me llevaría pronto.
Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!
