Job 3
1 Después de esto, Job abrió la boca y maldijo el día de su nacimiento.
Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
2 Job respondió:
És szóla Jób, és monda:
3 “Que perezca el día en que nací, la noche que dijo: “Hay un niño concebido”.
Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
4 Que ese día sea la oscuridad. No dejes que Dios desde arriba lo busque, ni dejar que la luz lo ilumine.
Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
5 Que las tinieblas y la sombra de la muerte la reclamen para sí. Deja que una nube se detenga en ella. Que todo lo que hace el día negro lo aterrorice.
Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
6 En cuanto a esa noche, que la oscuridad espesa se apodere de ella. Que no se regocije entre los días del año. Que no entre en el número de los meses.
Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
7 He aquí, que esa noche sea estéril. Que no venga ninguna voz alegre.
Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
8 Que lo maldigan los que maldicen el día, que están listos para despertar al Leviatán.
Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
9 Que las estrellas de su crepúsculo sean oscuras. Que busque la luz, pero no la tenga, ni dejar que vea los párpados de la mañana,
Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
10 porque no cerró las puertas del vientre de mi madre, ni ocultó los problemas a mis ojos.
Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
11 “¿Por qué no he muerto desde el vientre? ¿Por qué no renuncié al espíritu cuando mi madre me dio a luz?
Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
12 ¿Por qué me recibieron las rodillas? ¿O por qué el pecho, que debo amamantar?
Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
13 Por ahora debería haberme acostado y callado. Debería haber dormido, así habría descansado,
Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
14 con reyes y consejeros de la tierra, que construyeron lugares de desecho para sí mismos;
Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
15 o con príncipes que tenían oro, que llenaron sus casas de plata;
Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
16 o como un nacimiento intempestivo oculto no había sido, como niños que nunca vieron la luz.
Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
17 Allí los malvados dejan de molestar. Allí descansan los cansados.
Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
18 Allí los prisioneros están a gusto juntos. No oyen la voz del capataz.
A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
19 Los pequeños y los grandes están allí. El siervo es libre de su amo.
Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
20 “¿Por qué se da luz al que está en la miseria? vida a los amargados del alma,
Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
21 que anhelan la muerte, pero no llega; y cavar para ello más que para los tesoros ocultos,
A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
22 que se regocijan en exceso, y se alegran, cuando pueden encontrar la tumba?
A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
23 Por qué se da luz a un hombre cuyo camino está oculto, a los que Dios ha cobijado?
A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
24 Porque mis suspiros llegan antes de comer. Mis gemidos se derraman como agua.
Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
25 Porque lo que temo viene sobre mí, lo que me da miedo viene a mí.
Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
26 No estoy tranquilo, ni tengo descanso; pero los problemas vienen”.
Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
