Job 16
1 Entonces Job respondió,
Felelt Jób és mondta:
2 “He oído muchas cosas así. ¡Sois unos miserables consoladores!
Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!
3 ¿Tendrán fin las palabras vanas? ¿O qué te provoca que respondas?
Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?
4 Yo también podría hablar como tú. Si tu alma estuviera en el lugar de la mía, Podría unir las palabras contra ti, y sacudir la cabeza,
Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!
5 sino que te fortalezca con mi boca. El consuelo de mis labios te aliviaría.
Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.
6 “Aunque hablo, mi dolor no se calma. Aunque me abstenga, ¿qué me alivia?
Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?
7 Pero ahora, Dios, me has agotado. Has hecho que toda mi compañía esté desolada.
Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.
8 Me has arrugado. Esto es un testimonio contra mí. Mi delgadez se levanta contra mí. Lo atestigua mi cara.
Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.
9 Me ha desgarrado en su ira y me ha perseguido. Me ha hecho rechinar los dientes. Mi adversario agudiza sus ojos sobre mí.
Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.
10 Me han abierto la boca. Me han golpeado en la mejilla con reproche. Se reúnen contra mí.
Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.
11 Dios me entrega a los impíos, y me echa en manos de los malvados.
Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.
12 Yo estaba a gusto, y él me destrozó. Sí, me ha cogido por el cuello y me ha hecho pedazos. También me ha puesto como objetivo.
Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.
13 Sus arqueros me rodean. Me parte los riñones, y no perdona. Vierte mi bilis en el suelo.
Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.
14 Me rompe con brecha sobre brecha. Corre hacia mí como un gigante.
Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.
15 He cosido arpillera sobre mi piel, y he clavado mi cuerno en el polvo.
Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.
16 Mi rostro está rojo por el llanto. La oscuridad profunda está en mis párpados,
Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:
17 aunque no hay violencia en mis manos, y mi oración es pura.
bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.
18 “Tierra, no cubras mi sangre. Que mi llanto no tenga lugar para descansar.
Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!
19 Incluso ahora, he aquí, mi testigo está en el cielo. El que responde por mí está en las alturas.
Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.
20 Mis amigos se burlan de mí. Mis ojos derraman lágrimas a Dios,
Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;
21 que mantenga el derecho de un hombre con Dios, ¡de un hijo de hombre con su vecino!
hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.
22 Para cuando hayan pasado algunos años, Voy a seguir el camino de no retorno.
Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.
