Job 10

1 “Mi alma está cansada de mi vida. Daré curso libre a mi queja. Hablaré con la amargura de mi alma.

Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.

2 Le diré a Dios: “No me condenes. Muéstrame por qué contiendes conmigo.

Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!

3 ¿Es bueno para ti que oprimas, que desprecies el trabajo de tus manos, y sonreír al consejo de los malvados?

Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?

4 ¿Tienes ojos de carne? ¿O ves como ve el hombre?

Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?

5 Son tus días como los de los mortales, o tus años como los del hombre,

Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,

6 que indaguen en mi iniquidad, ¿y buscar mi pecado?

hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,

7 Aunque sabes que no soy malvado, no hay nadie que pueda liberar de su mano.

noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?

8 “‘Tus manos me han enmarcado y me han formado por completo, y sin embargo me destruyes.

Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?

9 Acuérdate, te lo ruego, de que me has formado como el barro. ¿Volverás a convertirme en polvo?

Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?

10 No me has derramado como la leche, y me cuajó como un queso?

Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;

11 Me has vestido de piel y carne, y me unió con huesos y tendones.

bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;

12 Me has concedido la vida y la bondad amorosa. Su visita ha preservado mi espíritu.

életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.

13 Sin embargo, escondiste estas cosas en tu corazón. Sé que esto es contigo:

De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:

14 si peco, entonces me marcas. No me absolverás de mi iniquidad.

ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.

15 Si soy malvado, ay de mí. Si soy justo, todavía no levantaré la cabeza, llenándose de desgracia, y consciente de mi aflicción.

Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.

16 Si mi cabeza está en alto, me cazan como a un león. De nuevo te muestras poderoso ante mí.

S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;

17 Renováis vuestros testigos contra mí, y aumentar su indignación sobre mí. Los cambios y la guerra están conmigo.

megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!

18 “‘¿Por qué, pues, me has sacado del vientre? Ojalá hubiera renunciado al espíritu, y ningún ojo me hubiera visto.

S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;

19 debería haber sido como si no lo hubiera sido. Debería haber sido llevado desde el vientre a la tumba.

mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.

20 ¿No son pocos mis días? ¡Para! Dejadme en paz, para que pueda encontrar un poco de consuelo,

Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!

21 antes de ir a donde no volveré, a la tierra de las tinieblas y de la sombra de la muerte;

Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,

22 la tierra oscura como la medianoche, de la sombra de la muerte, sin ningún tipo de orden, donde la luz es como la medianoche”.

országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.