Hechos 2
1 Llegado el día de Pentecostés, estaban todos reunidos en un mismo lugar.
És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
2 De repente, vino del cielo un ruido como el de un viento impetuoso, que llenó toda la casa donde estaban sentados.
És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.
3 Aparecieron unas lenguas como de fuego que se repartieron entre ellos, y una se posó sobre cada uno de ellos.
És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
4 Todos fueron llenos del Espíritu Santo y comenzaron a hablar con otras lenguas, según el Espíritu les daba la capacidad de hablar.
És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.
5 En Jerusalén vivían judíos, hombres devotos, de todas las naciones bajo el cielo.
Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
6 Al oír este ruido, la multitud se reunió y quedó desconcertada, porque cada uno les oía hablar en su propia lengua.
Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.
7 Todos se asombraron y se maravillaron, diciéndose unos a otros: “Mirad, ¿no son galileos todos estos que hablan?
Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?
8 ¿Cómo oímos nosotros, cada uno en su propia lengua?
Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?
9 Partos, medos, elamitas y gentes de Mesopotamia, de Judea, de Capadocia, del Ponto, de Asia,
Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,
10 de Frigia, de Panfilia, de Egipto, de las partes de Libia en torno a Cirene, de los visitantes de Roma, tanto judíos como prosélitos,
Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
11 cretenses y árabes: ¡les oímos hablar en nuestras lenguas de las maravillas de Dios!”
Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
12 Todos estaban asombrados y perplejos, diciéndose unos a otros: “¿Qué significa esto?”
Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie?
13 Otros, burlándose, decían: “Están llenos de vino nuevo”.
Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.
14 Pero Pedro, poniéndose en pie con los once, alzó la voz y les dijo: “Hombres de Judea y todos los que habitáis en Jerusalén, sabed esto y escuchad mis palabras.
Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!
15 Porque éstos no están borrachos, como suponéis, ya que sólo es la tercera hora del día.
Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;
16 Pero esto es lo que se ha dicho por medio del profeta Joel:
Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától:
17 ‘Será en los últimos días, dice Dios, que derramaré mi Espíritu sobre toda la carne. Tus hijos y tus hijas profetizarán. Sus jóvenes verán visiones. Tus viejos soñarán sueños.
És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.
18 Sí, y sobre mis siervos y mis siervas en aquellos días, Derramaré mi Espíritu, y ellos profetizarán.
És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak.
19 Mostraré maravillas en el cielo, y señales en la tierra de abajo: sangre, y fuego, y oleadas de humo.
És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését.
20 El sol se convertirá en oscuridad, y la luna en sangre, antes de que llegue el gran y glorioso día del Señor.
A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.
21 El que invoque el nombre del Señor se salvará”.
És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.
22 “¡Hombres de Israel, escuchad estas palabras! Jesús de Nazaret, un hombre aprobado por Dios para vosotros por las obras poderosas y los prodigios y señales que Dios hizo por él entre vosotros, como vosotros mismos sabéis,
Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, a mint magatok is tudjátok.
23 a quien, entregado por el consejo determinado y la previsión de Dios, habéis tomado por la mano de hombres sin ley, crucificado y matado;
Azt, a ki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek:
24 a quien Dios resucitó, habiéndolo librado de la agonía de la muerte, porque no era posible que fuera retenido por ella.
Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia.
25 Porque David dice acerca de él, ‘Vi al Señor siempre delante de mi cara, porque él está a mi derecha, para que no sea conmovido.
Mert Dávid ezt mondja ő róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam.
26 Por eso mi corazón se alegró y mi lengua se regocijó. Además, mi carne también habitará en la esperanza,
Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik.
Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (Hadēs g86)
28 Me diste a conocer los caminos de la vida. Me llenarás de alegría con tu presencia.’
Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád előtt.
29 “Hermanos, puedo decirles libremente del patriarca David, que murió y fue sepultado, y su tumba está con nosotros hasta el día de hoy.
Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van.
30 Por eso, siendo profeta y sabiendo que Dios le había jurado que del fruto de su cuerpo, según la carne, resucitaría al Cristo para que se sentara en su trono,
Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az ő királyi székibe,
31 previendo esto, habló de la resurrección del Cristo, que su alma no quedó en el Hades y su carne no vio la decadencia. (Hadēs g86)
Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott. (Hadēs g86)
32 A este Jesús lo resucitó Dios, de lo cual todos somos testigos.
Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.
33 Siendo, pues, exaltado por la diestra de Dios, y habiendo recibido del Padre la promesa del Espíritu Santo, ha derramado esto que ahora veis y oís.
Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok.
34 Porque David no subió a los cielos, sino que él mismo dice, El Señor dijo a mi Señor: “Siéntate a mi derecha
Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felől,
35 hasta que haga de tus enemigos un escabel para tus pies”.
Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.
36 “Sepa, pues, ciertamente toda la casa de Israel que Dios le ha hecho Señor y Cristo, a este Jesús a quien vosotros crucificasteis.”
Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek.
37 Al oír esto, se les heló el corazón y dijeron a Pedro y a los demás apóstoles: “Hermanos, ¿qué haremos?”
Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?
38 Pedro les dijo: “Arrepentíos y bautícese cada uno de vosotros en el nombre de Jesucristo para el perdón de los pecados, y recibiréis el don del Espíritu Santo.
Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.
39 Porque la promesa es para vosotros y para vuestros hijos, y para todos los que están lejos, para todos los que el Señor nuestro Dios llame a sí.”
Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.
40 Con muchas otras palabras les testificó y exhortó, diciendo: “¡Salvaos de esta generación torcida!”
Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!
41 Entonces los que recibieron con gusto su palabra se bautizaron. Aquel día se añadieron unas tres mil almas.
A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.
42 Continuaban con la enseñanza de los apóstoles, la comunión, el partimiento del pan y la oración.
És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.
43 El temor se apoderó de todas las personas, y se hicieron muchos prodigios y señales por medio de los apóstoles.
Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala.
44 Todos los que creían estaban juntos y tenían todo en común.
Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala;
45 Vendían sus posesiones y bienes, y los distribuían a todos, según la necesidad de cada uno.
És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala.
46 De día en día, permaneciendo unánimes en el templo y partiendo el pan en casa, tomaban el alimento con alegría y sencillez de corazón,
És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.
47 alabando a Dios y gozando del favor de todo el pueblo. El Señor añadía cada día a la asamblea a los que se salvaban.
Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel.
