Salmos 78

1 Un salmo (masquil) de Asaf. Escucha, pueblo mío, lo que tengo para enseñarte. Escucha lo que vengo a decirte.

Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.

2 Te enseñaré dichos sabios; y te explicaré misterios del pasado

Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.

3 que he escuchado antes y sobre los cuales he reflexionado. Son historias de nuestros antepasados que han sido transmitidas por generaciones.

A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,

4 No las ocultaremos de nuestros hijos. Le contaremos a la siguiente generación sobre las maravillas que Dios ha hecho; sobre su poder y grandes obras.

Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.

5 Él entregó sus leyes a los descendientes de Jacob; dio sus instrucciones al pueblo de Israel. Él ordenó a nuestros padres para que las enseñaran a sus hijos,

Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;

6 a fin de que la siguiente generación—los que aún no habían nacido—entendieran y crecieran para enseñar a sus hijos.

Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;

7 De esta forma debían mantener su fe en Dios y no olvidar lo que Dios ha hecho, así como seguir sus mandamientos.

Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.

8 Para que no fueran como sus antepasados, una generación terca y rebelde que carecía de fe y fidelidad.

Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.

9 Los soldados de Efraín, aunque estaban armados con arcos, huyeron el día de la batalla.

Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;

10 No cumplieron el pacto de Dios, y se negaron a seguir sus leyes.

Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;

11 Ignoraronl lo que Dios había hecho, y las maravillas que les había mostrado antes:

Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

12 los milagros que había hecho por sus antepasados en Zoán, en Egipto.

Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.

13 Él dividió el mar en dos y los condujo a través de él, manteniendo las aguas como muros a cada lado.

Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.

14 Él los guiaba con una nube en el día, y de noche con una nube de fuego.

Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.

15 Partió las rocas en el desierto para darle agua abundante a su pueblo. Aguas profundas como el océano.

Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.

16 ¡Él hizo que de las piedras fluyera agua como un río!

Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

17 Pero ellos siguieron pecando contra él, rebelándose contra el Altísimo mientras andaban por el desierto.

Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;

18 Deliberadamente provocaban a Dios, exigiendo las comidas que tanto anhelaban.

És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.

19 Insultaron a Dios diciendo: “¿Puede Dios darnos comida aquí en el desierto?

És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?

20 Si bien puede golpear una roca y hacer que de ellas fluya agua como corrientes de río, ¿puede acaso darnos pan? ¿Puede darnos carne?”

Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?

21 Cuando el Señor oyó esto, se enojó mucho, y el fuego de su enojo se encendió contra los descendientes de Jacob, el pueblo de Israel,

Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

22 porque ellos no creyeron en Dios y no confiaron en que podía cuidar de ellos.

Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,

23 Tanto fue su enojo que ordenó a los cielos se abrieran,

És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

24 e hizo llover maná del cielo, dándoles así pan celestial.

És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.

25 Los seres humanos comieron del pan que comen los ángeles. Y les dio más que suficiente.

Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,

26 Luego hizo soplar un viento desde el Este, y por su poder también hizo soplar el viento que viene del Sur.

Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;

27 Hizo llover carne como tan abundante como el polvo. Las aves eran muchas, como la arena de la playa.

És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

28 E hizo caer las aves en medio del campamento, y alrededor de sus carpas.

És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.

29 Y comieron hasta que se saciaron. Les dio la comida que tanto deseaban.

Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.

30 Pero antes de saciar su apetito, mientras aún masticaban la carne,

Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:

31 Dios se enojó con ellos e hizo morir a los hombres más fuertes, derribándolos en plena juventud.

Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;

32 A pesar de esto, siguieron pecando. A pesar de los milagros, se negaban a creer en él.

Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.

33 Así que apagó sus vidas vanas, e hizo que terminaran sus años con horror.

Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

34 Cuando Dios comenzó a matarlos, volvieron con oraciones a él, arrepentidos de su pecado.

Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

35 Se acordaron de que Dios era su roca, que el Dios Altísimo era su salvador.

És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;

36 Entonces lo comenzaron adular de labios para afuera, pero solo mentían.

És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

37 En sus corazones no eran sinceros y no guardaron el pacto que tenían con él.

De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;

38 Pero por su compasión él perdonó su pecado y no los destruyó. Muchas veces contuvo su enojo y no desató toda su furia.

Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.

39 Dios recordó que eran simples mortales, y que eran como el viento que se va y no regresa.

Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.

40 Cuántas veces se rebelaron contra él en el desierto, causándole tristeza.

Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!

41 Una y otra vez provocaron a Dios, causando dolor al Santo de Israel.

És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.

42 Olvidaron la fuerza con la que él los rescató de sus opresores,

Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;

43 haciendo milagros en Egipto, y maravillas en la llanura de Zoán.

Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.

44 Allí convirtió sus ríos y fuentes de agua en sangre, de modo que nadie podía beber de ellos.

És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.

45 Envió moscas para destruirlos, y ranas para que los arruinaran.

Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.

46 Dio sus cultivos a las langostas, y todo el fruto de su trabajo fue devorado por ellas.

Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.

47 Destruyó sus viñedos con granizo, y sus higueras con aguanieve.

Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.

48 Dejó su ganado a merced del granizo y sus animales fueron destruidos por relámpagos.

Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.

49 Envió sobre ellos su ira feroz: Rabia, hostilidad y agonía. Por ello envió un grupo de ángeles destructores.

Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.

50 Desató su ira sobre ellos y no los salvó de la muerte, sino que los dejó morir por causa de esta plaga.

Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.

51 Entonces mató al hijo mayor de cada familia en Egipto, todos los que habían sido concebidos como primogénitos en las carpas de Ham.

És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.

52 Pero a su pueblo guió como ovejas, y los condujo como un rebaño en el desierto.

Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.

53 Los llevó a un lugar seguro, y no tuvieron nada que temer. Ahogó a sus enemigos en el mar.

És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.

54 Los llevó hasta la frontera de su tierra santa, a esta tierra montañosa que había conquistado para ellos.

És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.

55 A las naciones infieles las expulsaba a su paso. Dividió la tierra para que la hicieran suya. Estableció las tribus de Israel en sus carpas.

És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.

56 Pero ellos siguieron provocando al Altísimo, siendo rebeldes contra él. No siguieron sus enseñanzas.

De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;

57 Así como sus antiguos padres se alejaron de Dios y fueron infieles a él, tan torcidos como un arco doblado que no sirve.

Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.

58 Provocaron su ira con sus altares paganos y despertaron su celo con sus ídolos.

Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.

59 Cuando Dios escuchó que adoraban a otros dioses se enfureció y rechazó por completo a Israel.

Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.

60 Entonces abandonó su lugar en Siloé, el Tabernáculo en el que vivía en medio del pueblo.

És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;

61 Además entregó el arca de su poder, dejando que manos enemigas la tomaran.

Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.

62 Entregó a su pueblo y permitió que lo masacraran a espada, pues estaba furioso con su pueblo escogido.

És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.

63 Sus hombres más jóvenes fueron quemados, y las mujeres jóvenes no lograron cantar sus cánticos de bodas.

Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.

64 Sus sacerdotes fueron asesinados con espadas y sus viudas no pudieron hacer duelo por ellos.

Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.

65 Entonces el Señor reaccionó como si hubiera despertado del sueño, como un guerrero que se despierta después de embriagarse con vino.

Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;

66 Venció a sus enemigos, atacándolos por la espalda y exponiéndolos a vergüenza eterna.

És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

67 Rechazó a los descendientes de José y no elegió más a la tribu de Eraín.

Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;

68 En su lugar eligió a la tribu de Judá y al Monte de Sión, al cual amaba.

Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.

69 Allí construyó su santuario, tan alto como el cielo, y lo puso allí en esa tierra para que existiera eternamente.

És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.

70 Eligió a su siervo David, tomándolo de entre los rediles de ovejas,

És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.

71 y lo llevó de cuidar ovejas y corderos, a ser un pastor de los descendientes de Jacob, el pueblo especial de Dios: Israel.

A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.

72 Como un pastor cuidó de ellos con sincera devoción, y los condujo con manos hábiles.

És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.