Salmos 130

1 Un cántico para los peregrinos que van a Jerusalén. Señor, clamo a ti desde lo más profundo de mi dolor.

Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

2 Por favor escucha mi llanto, presta atención a lo que pido.

Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

3 Señor, si guardaras una lista de nuestros pecados, ¿Quién podría escapar de ser condenado?

Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

4 Pero tú eres un Dios perdonador y por eso debes ser respetado.

Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

5 Yo espero en el Señor, espero ansiosamente, porque confío en su palabra.

Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

6 Anhelo que el Señor vuelva, más que los vigilantes añorando el amanecer.

Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

7 Israel, deposita tus esperanzas en el Señor, porque el Señor nos ama con su inmenso amor, y su salvación no conoce límites.

Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

8 Él redimirá a Israel de todos sus pecados.

Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.