Salmos 102
1 Oración de alguien que está sufriendo y está cansado, encomendando sus problemas al el Señor. Por favor, Señor, ¡escucha mi oración! ¡Escucha mi clamor a ti pidiendo ayuda!
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2 ¡No escondas tu rostro de mí en mis horas de angustia! Vuélvete y escúchame, y responde rápido cuando llamo.
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 ¡Porque mi vida está desapareciendo como el humo; siento como si mi cuerpo estuviera en llamas!
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
4 ¡Soy como la grama que se secó, y se marchitó, ya ni recuerdo cuándo debo comer!
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
5 Mis gemidos me han revestido; mis huesos se dejan ver a través de mi piel.
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6 Soy como un búho del desierto, como una pequeña lechuza entre las ruinas.
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 No puedo conciliar el sueño. Soy como un pájaro solitario en la azotea.
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
8 Mis enemigos se mofan de mí. Se burlan y maldicen en mi nombre.
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9 Las cenizas son mi comida; mis lágrimas gotean encima de mi bebida,
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10 Por tu hostilidad y tu enojo, me recogiste y me volviste arrojar bien lejos.
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 Mi vida se desvanece lentamente como sombras nocturnas, me estoy marchitando como la grama.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
12 Pero tú, Señor, reinarás para siempre, tu gloria perdurará por todas las generaciones.
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
13 Te levantarás y tendrás piedad de Jerusalén, porque es tiempo de que seas gentil con la ciudad, el tiempo ha llegado.
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
14 Porque las personas que te siguen aman sus piedras; ¡valoran incluso su polvo!
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15 Entonces las naciones te temerán, Señor; todos los reyes de la tierra se postrarán ante tu presencia.
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
16 Porque el Señor reconstruirá Jerusalén; y aparecerá con gloria.
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
17 Atenderá las oraciones de los desamparados; no ignorará sus pedidos.
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18 Que esto sea recordado por las generaciones futuras, para que las personas que aún no han nacido alaben al Señor:
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
19 Porque él mira desde los cielos, desde lo más alto de su lugar santo; él observa a la tierra desde su trono,
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
20 para responder a los lamentos de los prisioneros, para liberar a los hijos de la muerte.
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
21 Y como resultadoj la maravillosa naturaleza del Señor será alabada en Jerusalén con alabanzas,
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
22 cuando las personas de todos los reinos se reúnan para adorar al Señor.
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23 Pero, en cuanto a mí, él me quitó la salud cuando era joven, acortando mi vida.
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24 Clamé al Señor, “Mi Dios, ¡No me arrebates mi vida mientras aún soy joven! Tú eres el único que vive para siempre.
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
25 Hace mucho tiempo creaste la tierra; hiciste los cielos.
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26 Y ellos llegarán a su fin, pero tú no. Todos ellos se desgastarán como la ropa, y tú los cambiarás y los tirarás.
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27 Pero tú eres el único que vive para siempre; tus años nunca llegarán a un fin.
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
28 Nuestros hijos vivirán contigo, y los hijos de nuestros hijos crecerán en tu presencia”.
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
