San Lucas 24
1 Muy temprano, el primer día de la semana, las mujeres fueron a la tumba, llevando las especias que habían preparado.
A hét első napján kora reggel elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített keneteket.
2 Descubrieron que alguien había rodado la piedra de la entrada de la tumba,
A követ a sírról elhengerítve találták,
3 pero cuando entraron, no encontraron el cuerpo del Señor Jesús.
és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét.
4 Mientras se preguntaban qué estaba sucediendo, aparecieron dos hombres repentinamente, vestidos con ropas que brillaban de manera deslumbrante.
Történt, hogy amikor ők ezen megdöbbentek, íme, két férfiú állt melléjük fényes öltözetben.
5 Las mujeres estaban aterrorizadas y se inclinaron, con sus rostros en tierra. Entonces ellos dijeron a las mujeres: “¿Por qué buscan entre los muertos a alguien que está vivo?
Ők pedig megrémülve arcukat a földre hajtották, azok ezt mondták nekik: „Miért keresitek a holtak között az élőt?
6 Él no está aquí; ¡ha resucitado de entre los muertos! Recuerden que él les dijo cuando estaban en galilea:
Nincs itt, hanem feltámadott. Emlékezzetek rá, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt:
7 ‘El Hijo del hombre debe ser entregado en manos de hombres malvados y crucificado, pero el tercer día se levantará de nuevo’”.
Az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia.“
8 Entonces ellas se acordaron de lo que él había dicho.
Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira,
9 Cuando regresaron de la tumba informaron a los once discípulos y a los demás todo lo que había ocurrido.
és visszatérve a sírtól, elmondták mindezt a tizenegynek és a többieknek.
10 Y las que le contaron a los apóstoles lo que había sucedido fueron María Magdalena, Juana, María la madre de Santiago y otras mujeres que estaban con ellas.
Velük volt a magdalai Mária, Johanna és a Jakab anyja Mária és más asszonyok is, akik mindezt elmondták az apostoloknak.
11 Pero esto parecía algo sin sentido, y no les creyeron.
De az ő szavukat csak üres beszédnek tartották, és nem hittek nekik.
12 Sin embargo, Pedro se levantó y corrió hacia la tumba. E inclinándose, miró hacia adentro y vio solamente los trapos fúnebres de lino. Entonces se devolvió a su casa, preguntándose qué había ocurrido.
Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és behajolva látta, hogy csak a lepedők vannak ott. Erre elment, és magában csodálkozott a történteken.
13 Ese mismo día, dos discípulos iban de camino a una aldea llamada Emaús, que estaba a siete millas de Jerusalén, aproximadamente.
Tanítványai közül ketten ugyanazon a napon egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, amelynek neve: Emmaus.
14 Ellos hablaban sobre todo lo que había sucedido.
Maguk között arról beszélgettek, amik történtek.
15 Y mientras debatían y hablaban, Jesús apareció y comenzó a caminar con ellos.
És történt, hogy amint beszélgettek, és egymástól kérdezősködtek, maga Jézus hozzájuk szegődött, és velük együtt ment az úton.
16 Pero se les impidió que lo reconocieran.
De látásukat mintha valami akadályozta volna, nem ismerték fel őt.
17 “¿Sobre qué hablan?” les preguntó. Ellos se detuvieron, y sus rostros estaban tristes.
Ő pedig ezt mondta nekik: „Miről beszélgettek egymással útközben?“Erre szomorúan megálltak.
18 Uno de ellos, llamado Cleofas, respondió: “¿Acaso eres solo un visitante de Jerusalén? De seguro eres la única persona que no sabe sobre las cosas que han ocurrido en los últimos días”.
Megszólalt az egyik, akinek neve Kleopás, és ezt mondta neki: „Csak te vagy egyedül jövevény Jeruzsálemben, aki nem tudja, hogy mi történt ott ezekben a napokban?“
19 “¿Qué cosas?” preguntó Jesús. “Sobre Jesús de Nazaret”, respondieron ellos, “Él era un profeta que hablaba con gran poder y realizó grandes milagros ante Dios y todo el pueblo.
Ő így szólt: „Mi történt?“Azok ezt mondták neki: „Az, ami a názáreti Jézussal történt, aki próféta volt, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten, és az egész nép előtt,
20 Pero nuestros sumos sacerdotes y líderes lo condenaron a muerte y lo crucificaron.
és mi módon adták őt a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és megfeszítették őt.
21 Nosotros esperábamos que él fuera el que iba a rescatar a Israel. Ya hace tres días que ocurrió todo esto”.
Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani Izraelt. De mindezek már három napja történtek.
22 “Pero entonces algunas de las mujeres de nuestro grupo nos sorprendieron.
Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megrémített minket, akik kora reggel a sírnál voltak,
23 Ellas fueron a la tumba de mañana y no encontraron su cuerpo. Y regresaron diciendo que habían tenido una visión de unos ángeles que les dijeron que él está vivo.
és amikor nem találták ott a testét, hazajöttek, és azt mondták, hogy angyalok jelenését látták, akik azt mondták, hogy ő él.
24 Entonces algunos de nuestros hombres fueron a la tumba, y la encontraron tal como ellas dijeron, pero no lo vimos”.
El is mentek néhányan, akik velünk voltak, a sírhoz, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták. Őt azonban nem látták.“
25 Entonces Jesús les dijo: “¡Ustedes son tan necios! ¡Cuán lentos son para creer en todo lo que los profetas dijeron!
Akkor ő így szólt hozzájuk: „Ó, balgatagok és rest szívűek arra, hogy elhiggyétek, amiket a próféták szóltak!
26 ¿Acaso el Mesías no tenía que sufrir antes de entrar a su gloria?”
Hát nem ezeket kellett szenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?“
27 Entonces, comenzado desde Moisés y todos los profetas, les explicó todo lo que las Escrituras decían sobre él.
És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban felőle megírattak.
28 Cuando se acercaron a la aldea a la cual se dirigían, Jesús les hizo creer como que iba más lejos que ellos.
Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha továbbmenne.
29 Pero ellos le instaron a quedarse, diciendo: “Por favor, ven y quédate con nosotros. Se hace tarde y el día ya se acaba”. Entonces él entró a quedarse con ellos.
De azok unszolták, és kérték: „Maradj velünk, mert immár beesteledik, és a nap is lehanyatlott már.“Bement tehát, hogy velük maradjon.
30 Cuando se sentó para comer con ellos, tomó el pan y dio gracias, lo partió y se los dio.
És történt, amikor leült velük, vette a kenyeret, megáldotta és megszegte, és nekik adta.
31 Entonces sus ojos se abrieron, y lo reconocieron. Y entonces él desapareció de su vista.
Erre megnyílt a szemük, és felismerték őt, de ő eltűnt előlük.
32 Los dos discípulos se dijeron el uno al otro: “¿Acaso no ardían nuestros pensamientos cuando él nos hablaba y nos explicaba las Escrituras?”
Ekkor ezt mondták egymásnak: „Nem melegedett-e fel szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és magyarázta nekünk az Írásokat?“
33 Entonces se levantaron y regresaron a Jerusalén. Allí encontraron a los once discípulos y a otros que estaban reunidos con ellos,
Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, és egybegyűlve találták a tizenegyet és azokat, akik velük voltak.
34 quienes dijeron: “¡En verdad el Señor ha resucitado! Se le apareció a Simón”.
Akik ezt mondták: „Valóban feltámadott az Úr, és megjelent Simonnak.“
35 Entonces los que acababan de llegar explicaron a los discípulos lo que les había sucedido en el camino, y cómo habían reconocido a Jesús cuando partió el pan.
Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték őt fel a kenyér megszegéséről.
36 Y mientras aún hablaban, el mismo Jesús apareció entre ellos, y dijo: “¡La paz sea con ustedes!”
Miközben erről beszélgettek, Jézus maga megállt közöttük, és ezt mondta nekik: „Békesség néktek!“
37 Ellos estaban sorprendidos y asustados, pensando que veían a un fantasma.
Rémületükben és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak.
38 “¿Por qué están asustados? ¿Por qué dudan?” les preguntó.
Ezt mondta nekik: „Miért rémültetek meg, és miért támad kétség szívetekben?
39 “Miren mis manos y mis pies, miren que soy yo. Tóquenme y saldrán de dudas, porque un espíritu no tiene carne ni huesos, así como ven que yo tengo”.
Nézzétek meg kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok, mert a szellemnek nincs húsa, csontja, s amint látjátok, nekem van!“
40 Y habiendo dicho esto, les mostró sus manos y pies.
Ezeket mondva megmutatta nekik kezét és lábát.
41 Pero ellos aún no podían creerlo porque estaban muy eufóricos y asombrados. Entonces les preguntó: “¿Tienen algo de comer?”
Amikor pedig még mindig nem hittek örömükben, és csodálkoztak, ezt mondta nekik: „Van-e valami ennivalótok?“
42 Y ellos le dieron un pescado cocido,
Ők pedig adtak neki egy darab sült halat.
43 y él lo tomó y lo comió en frente de ellos.
Elvette, és előttük megette.
44 Entonces Jesús les dijo: “Esto es lo que les explicaba cuando aún estaba con ustedes. Todo lo que estaba escrito sobre mí en la ley de Moisés, los profetas y los salmos, tenía que cumplirse”.
Ezután ezt mondta nekik: „Ezek azok a beszédek, amelyeket szóltam nektek, amíg veletek voltam: Be kell teljesedni mindannak, amik megírattak énfelőlem Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban.“
45 Luego abrió sus mentes para que pudieran entender las Escrituras.
Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat.
46 Y les dijo: “Así estaba escrito, que el Mesías sufriría y se levantaría en el tercer día de entre los muertos, y que en su nombre
És ezt mondta nekik: „Így van megírva, így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon.
47 se predicaría el perdón de pecados a todas las naciones, empezando desde Jerusalén.
És hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden népnek, Jeruzsálemtől elkezdve.
48 Ustedes son testigos de todo esto.
Ti vagytok ennek tanúi.
49 Ahora voy a enviarlos lo que mi Padre prometió, pero esperen en la ciudad hasta que reciban poder del cielo”.
És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, míg fel nem ruháztattok mennyei erővel.“
50 Entonces los llevó cerca de Betania, y levantando sus manos, los bendijo.
Ezután kivezette őket Betániáig, és felemelte kezét, és megáldotta őket.
51 Mientras los bendecía, los dejó, y fue llevado al cielo.
És történt, hogy miközben áldotta őket, elszakadt tőlük, és felvitetett a mennybe.
52 Ellos lo alabaron, y luego regresaron a Jerusalén llenos de alegría.
Ők pedig imádták őt, és visszatértek nagy örömmel Jeruzsálembe.
53 Y pasaban todo el tiempo en el Templo, alabando a Dios.
És mindenkor a templomban voltak, dicsérve és áldva Istent. Ámen.
