< Lamentaciones 3 >

1 Soy el hombre que ha experimentado el sufrimiento bajo la vara de la ira de Dios.
Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
2 Me ha alejado, obligándome a caminar en las tinieblas en lugar de la luz.
Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
3 De hechome golpea una y otra vez todo el día.
Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
4 Me ha desgastado; me ha hecho pedazos.
Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
5 Me ha asediado, rodeándome de amargura y miseria.
Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
6 Me ha obligado a vivir en las tinieblas, como los muertos desde hace tiempo.
Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
7 Ha levantado un muro a mi alrededor para que no pueda escapar; me ha atado con pesadas cadenas.
Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
8 Aunque siga clamando por ayuda, se niega a escuchar mi oración.
Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
9 Ha puesto piedras en mi camino y me envía por senderos torcidos.
Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
10 Es un oso que me acecha, un león escondido listo para atacar,
Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
11 Me arrastró de mi camino y me hizo pedazos, dejándome indefenso.
Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
12 Cargó su arco con una flecha y me usó como blanco,
Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
13 Me disparó en los riñones con sus flechas.
Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
14 Ahora todos se ríen de mí, cantando canciones que se burlan de mí todo el día.
Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
15 Me ha llenado de amargura; me ha llenado de amargo ajenjo.
Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
16 Me ha roto los dientes con arenilla; me ha pisoteado en el polvo.
És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
17 Me ha arrancado la paz; he olvidado todo lo bueno de la vida.
És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
18 Por eso digo: Mi expectativa de una larga vida ha desaparecido, junto con todo lo que esperaba del Señor.
És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
19 No olvides todo lo que he sufrido en mi agonía, tan amargo como el ajenjo y el veneno.
Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
20 Ciertamente no lo he olvidado. Lo recuerdo demasiado bien, por eso me hundo en la depresión.
Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
21 Pero aún tengo esperanza cuando pienso en esto:
Ezt veszem szívemre, azért bízom.
22 Es por el amor fiel del Señor que nuestras vidas no están destruidas, pues con sus actos de misericordia nunca nos abandona.
Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
23 Él los renueva cada mañana. ¡Qué maravillosamente fiel eres, Señor!
Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
24 El Señor es todo lo que necesito, me digo a mí mismo: Pondré mi esperanza en él.
Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
25 El Señor es bueno con los que confían en él, con cualquiera que lo siga.
Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
26 Es bueno esperar tranquilamente la salvación del Señor.
Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
27 Es bueno que el ser humano aprenda a soportar con paciencia la disciplina mientras es joven.
Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
28 Debe sentarse solos en silencio, porque es Dios quien lo ha disciplinado.
Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
29 Debe inclinarse con el rostro hacia el suelo, porque aún puede haber esperanza.
Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
30 Debe poner la mejilla a quien quiera abofetearlos; debe aceptar los insultos de los demás.
Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
31 Porque el Señor no nos abandonará para siempre.
Mert nem zár ki örökre az Úr.
32 Aunque nos venga la tristeza, él nos muestra misericordia porque su amor fiel es muy grande.
Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
33 Porque no quiere herir ni causarle dolor a ninguno.
Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
34 Ya sea que alguien maltrate a todos los prisioneros de la tierra
Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
35 Ole niegue a alguien sus derechos mientras el Altísimo lo ve,
Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
36 O sea que alguien engañe a otro en su caso legal, estas son cosas el Señor noaprueba.
Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
37 ¿Quién habló y llegó a existir? ¿No fue el Señor quien lo ordenó?
Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
38 Cuando el Altísimo habla puede ser para un desastre o para una bendición.
A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
39 ¿Por qué habría de quejarse un ser humano de las consecuencias de sus pecados?
Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
40 Debemos mirarnos a nosotros mismos, examinar nuestros actos y volver al Señor.
Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
41 No nos limitemos a levantar la mano a Dios hacia el cielo, sino nuestra mente también, y digamos:
Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
42 “Nosotros somos pecadores; nosotros somos rebeldes ¡y tú no nos has perdonado!”
Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
43 Te has envuelto en ira y nos has perseguido, matándonos sin piedad. Has destruido sin piedad.
Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
44 Te has envuelto en una nube que ninguna oración puede penetrar.
Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
45 Nos has convertido en residuos y desechos para las naciones de alrededor.
Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
46 Todos nuestros enemigos abren la boca para criticarnos.
Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
47 Estamos aterrorizados y atrapados, devastados y destruidos.
Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
48 Las lágrimas brotan de mis ojos por la muerte de mi pueblo.
Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
49 Mis ojos rebosan de lágrimas todo el tiempo. No se detendrán
Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
50 Hasta que el Señor mire desde el cielo y vea lo que pasa.
Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
51 Lo que he visto me atormenta por lo que ha sucedido a todas las mujeres de mi ciudad.
Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
52 Sin razón alguna mis enemigos me atraparon como a un pájaro.
Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
53 Intentaron matarme arrojándome a un pozo y tirándome piedras.
Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
54 El agua me inundó hastala cabeza, y pensé que moriría.
Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
55 Desde lo más profundo de la fosa te llamé, Señor.
Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
56 Tú me oíste cuando oré: “Por favor, no ignores mi grito de auxilio”.
Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
57 Viniste a mí cuando te llamé, y me dijiste: “¡No tengas miedo!”
Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
58 ¡Has tomado mi caso y me has defendido; has salvado mi vida!
Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
59 Señor, tú has visto las injusticias que se han cometido contra mí; ¡Defiéndeme, por favor!
Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
60 Has observado lo vengativos que son y las veces que han conspirado contra mí.
Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
61 Señor, tú has oído cómo me han insultado y lo que han tramado contra mí,
Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
62 ¡Cómo mis enemigos hablan contra mí y se quejan de mí todo el tiempo!
Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
63 ¡Mira! Ya sea que estén sentados o de pie, siguen burlándose de mí en sus canciones.
Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
64 ¡Págales como se merecen, Señor, por todo lo que han hecho!
Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
65 Dales algo para que sus mentes queden cubiertas! ¡Que tu maldición caiga sobre ellos!
Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
66 Persíguelos en tu cólera, Señor, y deshazte de ellos de la tierra!
Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!

< Lamentaciones 3 >