Job 6
1 Entonces Job respondió:
Jób pedig felele, és monda:
2 “Si se pudiera pesar mi dolor y poner mis problemas en una balanza
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3 serían más pesados que la arena del mar. Por eso hablé tan precipitadamente.
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4 Porque las flechas del Todopoderoso están en mí; su veneno mina mi espíritu. Los terrores de Dios están alineados contra mí.
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5 ¿No rebuznan los burros salvajes cuando se les acaba la hierba? ¿No gime el ganado cuando no tiene comida?
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
6 ¿Se puede comer sin sal algo que no tiene sabor? ¿Tiene algún sabor la clara del huevo?
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7 No puedo tocar ningún alimento, ¡la sola idea me hace sentir enfermo!
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8 ¡Oh, si pudiera tener lo que realmente quiero, que Dios me diera lo que más deseo!
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9 ¡Que Dios estuviera dispuesto a aplastarme hasta la muerte, que me dejara morir!
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10 Pero aún me consuela saber, haciéndome feliz a través del dolor interminable, que nunca he rechazado las palabras de Dios.
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11 “¿Por qué debo seguir esperando si no tengo fuerzas? ¿Por qué debo seguir adelante si no sé lo que me va a pasar?
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12 ¿Acaso soy fuerte como una roca? ¿Acaso soy de bronce?
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
13 ¿Cómo puedo ayudarme a mí mismo ahora que cualquier posibilidad de éxito ha desaparecido?
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14 Quien no es amable con un amigo ha dejado de respetar al Todopoderoso.
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15 Mis hermanos han actuado con el mismo engaño que un arroyo del desierto, aguas caudalosas en el desierto que se desvanecen.
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16 El arroyo se desborda cuando está lleno de hielo oscuro y nieve derretida,
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
17 pero con el calor se seca y desaparece, esfumándose de donde estaba.
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18 Las caravanas de camellos se apartan para buscar agua, pero no la encuentran y mueren.
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19 Las caravanas de Tema buscaron, los viajeros de Saba se confiaron,
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20 pero sus esperanzas se desvanecieron: llegaron y no encontraron nada.
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21 “Ahora no ayudan en nada. Así de simple: ven mi problema y tienen miedo.
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22 ¿Les he pedido algo? ¿Acaso les he pedido que sobornen a alguien a mi favor, usando su propio dinero?
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23 ¿Les he pedido que me rescaten de un enemigo? ¿Les he pedido que me salven de mis opresores?
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24 Explíquenme esto y me callaré. Muéstrenme en qué me equivoco.
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25 Las palabras sinceras son dolorosas, ¿pero qué prueban sus argumentos?
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26 ¿Van a discutir sobre lo que he dicho, cuando las palabras de alguien desesperado deberían dejar que el viento se las lleve?
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27 ¡Son capaces de jugar a los dados para ganarle un huérfano, así como son capaces de regatear con su amigo!
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28 ¡Mírenme a los ojos y digan si les miento en la cara!
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29 ¡No hablen así! ¡No sean injustos! Lo que digo es correcto.
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30 No estoy diciendo mentiras. ¿Acaso no sabría yo mismo si me equivoco?”
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
