< Job 41 >
1 “¿Puedes sacar a Leviatán con un anzuelo? ¿Puedes atarle la boca?
Kihúzod-e a leviátánt horoggal, s kötéllel lenyomod-e nyelvét?
2 ¿Puedes pasar una cuerda por su nariz? ¿Puedes pasarle un anzuelo por la mandíbula?
Teszel-e kákagúzst orrába és kampóval átlyukaszthatod-e állkapcsát?
3 ¿Te rogará que lo dejes ir? ¿O te hablará suavemente?
Fog-e könyörögni neked, avagy szelíden beszél-e hozzád?
4 ¿Hará un contrato contigo? ¿Acepta ser tu esclavo para siempre?
Köt-e veled szövetséget, veheted-e örökre szolgául?
5 ¿Jugarás con él como con un pájaro? ¿Le pondrás una correa para tus chicas?
Játszhatsz-e vele mint madárral, s megkötöd-e leányzóid számára?
6 ¿Decidirán tus socios comerciales un precio para él y lo repartirán entre los mercaderes?
Alkudnak-e rajta kalmártársak, szétosztják-e kereskedők közt?
7 ¿Pueden atravesar su piel con muchos arpones, su cabeza con lanzas de pesca?
Megrakod-e tüskékkel a bőrét és halászszigonnyal fejét?
8 Si lo agarraras, ¡imagina la batalla que tendrías! ¡No volverías a hacerlo!
Vesd rá kezedet, gondolj harczra – nem teheted többé.
9 Cualquier esperanza de capturarlo es una tontería. Cualquiera que lo intente será arrojado al suelo.
Lám, az ember várakozása megcsalatkozott, hisz már láttára is leterül.
10 Ya que nadie tiene el valor de provocar al Leviatán, ¿quién se atrevería a enfrentarse a mí?
Nincs vakmerő, ki felingerelné: ki az tehát, ki én elémbe áll?
11 ¿Quién se ha enfrentado a mí con alguna reclamación que deba pagar? Todo lo que hay bajo el cielo me pertenece.
Ki előzött meg valamivel, hogy fizessek? Mi az egész ég alatt van, enyém az.
12 “Permítanme hablarles del Leviatán: sus poderosas patas y sus gráciles proporciones.
Nem hallgathatom el tagjait, sem hatalmának mivoltát, sem testalkatának kellemét.
13 ¿Quién puede quitarle la piel? ¿Quién puede penetrar su doble armadura?
Ki takarta fel ruhájának felszínét, páros fogsora közé ki hatol be?
14 ¿Quién puede abrir sus mandíbulas? Sus dientes son aterradores.
Arczának ajtait ki nyitotta fel, fogai körül rettenet!
15 Su orgullo son sus hileras de escamas, cerradas con fuerza.
Büszkeség pajzsainak csatornái, szoros pecséttel lezárva;
16 Sus escamas están tan juntas que el aire no puede pasar entre ellas.
egyik éri a másikat, s levegő sem jut közéjök;
17 Cada escama se adhiere a la siguiente; se cierran entre sí y nada puede penetrar en ellas.
egyik tapad a másikhoz, összefogódznak s nem válnak szét.
18 Cuando estornuda, brilla la luz. Sus ojos son como el sol naciente.
Tüsszentése fényt sugároztat és szemei olyanok mint a hajnal szempillái.
19 De su boca salen llamas y chispas de fuego.
Szájából fáklyák csapnak ki, tüzes sziporkák szökkennek el.
20 De sus fosas nasales sale humo, como el vapor de una caldera sobre un fuego de cañas.
Orrlyukaiból füst megy ki, mint forró üstből kákatörzsön.
21 Su aliento prende fuego al carbón mientras las llamas salen de su boca.
Lehelete parazsat lobbant föl, és láng megy ki szájából.
22 Su cuello es poderoso, y todos los que se enfrentan a él tiemblan de terror.
Nyakán erő tanyázik, előtte szökik a csüggedés.
23 Su cuerpo es denso y sólido, como si estuviera hecho de metal fundido.
Húsának lafantyúi feszesek, szilárdak rajta, nem fityegnek.
24 Su corazón es duro como una piedra de molino.
Szíve szilárd mint a kő és szilárd mint az alsó malomkő.
25 Cuando se levanta, incluso los poderosos se aterrorizan; retroceden cuando se agita.
Emelkedésétől hatalmasak félnek, megtöretésétől megzavarodnak.
26 Las espadas rebotan en él, al igual que las lanzas, los dardos y las jabalinas.
Ha ki karddal éri, ez nem áll meg benne, sem dárda, kopja s nyílvas.
27 El hierro es como la paja y el bronce es como la madera podrida.
Szalmának tekinti a vasat, korhadt fának az érczet;
28 Las flechas no pueden hacerle huir; las piedras de las hondas son como trozos de rastrojo.
meg nem szalasztja az íjj fia, tarlóvá változnak át rajta parittyakövek.
29 Los garrotes son también como rastrojos; se ríe del ruido de las lanzas que vuelan.
Tarlónak tekinti a buzogányt, s nevet a lándzsának süvítésén.
30 Sus partes inferiores están cubiertas de puntas afiladas como ollas rotas; cuando se arrastra por el barro deja marcas como un trillo.
Alul rajta kiélezett cserepek, cséplőszánt terít az iszapra.
31 Revuelve el mar como el agua en una olla hirviendo, como un cuenco humeante cuando se mezcla el ungüento.
Felforralja, mint a fazekat, a mélységet, olyanná teszi a tengert, mint keverő üstöt.
32 Deja tras de sí una estela reluciente, como si el mar tuviera cabellos blancos.
Mögötte világít egy ösvény, őszhajnak lehet gondolni az árt.
33 No hay nada en la tierra como él: una criatura que no tiene miedo.
Nincs földön párja neki, mely alkotva van rettenthetetlennek.
34 Mira con desprecio a todas las demás criaturas. Es el más orgulloso de todos”.
Minden magast lenéz, király ő mind a büszke vadak fölött.