Job 4

1 Entonces Elifaz, el temanita, le respondió a Job

Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:

2 “¿Podría decir una palabra? No quiero molestarte, pero ¿quién podría callar y no responder?

ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?

3 Ciertamente has alentado a mucha gente y has apoyado a los que son débiles.

Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;

4 Tus consejos han ayudado a los que tropiezan para no caer, y has fortalecido a los que tienen las rodillas débiles.

a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.

5 Pero ahora eres tú el que sufre y estás molesto.

Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?

6 ¿No fue tu reverencia a Dios lo que te dio confianza y tu integridad lo que te dio esperanza?

Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!

7 Piénsalo: ¿desde cuándo mueren los inocentes? ¿Desde cuándo se destruye a la gente buena?

Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?

8 ¡Por lo que he visto, los mismos que plantan el mal y siembran problemas son quienes cosechan tales frutos!

A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;

9 Un soplo de Dios los destruye; una ráfaga de su cólera los aniquila.

Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.

10 Los leones pueden rugir y gruñir, pero sus dientes se rompen.

Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.

11 Hasta un león muere por falta de alimento, y las crías de la leona se dispersan.

Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.

12 “Una palabra se acercó sigilosamente a mí; un susurro llegó a mi oído.

De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.

13 Pensamientos inquietantes vinieron a mí en pesadillas, como cuando caes en un sueño profundo.

Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:

14 Me aterroricé y temblé; todos mis huesos se estremecieron.

rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.

15 Entonces un soplo me rozó la cara y me puso la piel de gallina.

S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.

16 Algo se detuvo, pero no pude ver su rostro. Mis ojos sólo podían distinguir una forma. Estaba totalmente silencioso, y entonces oí una voz:

Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:

17 ‘¿Puede alguien ser justo ante Dios? ¿Puede alguien ser puro ante su Creador?

Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?

18 Si ni siquiera se fía de sus siervos y dice que sus ángeles se equivocan,

Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;

19 ¿cuánto más los que viven en estas casas de barro, cuyos cimientos se basan en el polvo, que se deshacen como la ropa por causa de la polilla?

hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.

20 Vivos por la mañana, muertos al anochecer. Mueren sin que nadie lo note.

Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.

21 Son como las cuerdas de una tienda de campaña, que se levantan y se derrumban con la muerte. Mueren sin sabiduría’”.

Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!