< Job 39 >
1 “¿Sabes cuándo paren las cabras salvajes? ¿Has observado los dolores de parto de los ciervos?
Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
2 ¿Sabes cuántos meses llevan a sus crías? ¿Sabes en qué momento dan a luz?
Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
3 Se agazapan en el parto para dar a luz a sus crías.
Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
4 Sus crías se fortalecen en el campo, se van y no vuelven.
Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
5 “¿Quién le dio la libertad al asno salvaje? ¿Quién lo liberó de sus ataduras?
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
6 Yo le he dado el desierto como hogar, las llanuras saladas como lugar para vivir.
A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
7 Desprecia el ruido de la ciudad; no necesita escuchar los gritos del conductor.
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
8 Caza en los montes los pastos, buscando toda clase de plantas verdes para comer.
A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
9 “¿Está dispuesto el buey salvaje a servirte? ¿Pasará la noche en tu pesebre?
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
10 ¿Puedes atar un buey salvaje a un arado? ¿Puedes hacer que labre tus campos por ti?
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
11 Como es tan poderoso, ¿puedes confiar en él? ¿Puedes confiar en él para que te haga el trabajo pesado?
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
12 ¿Estás seguro de que recogerá tu grano y lo llevará a tu era?
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
13 “El avestruz bate con orgullo sus alas, pero no se parecen en nada a las plumas de vuelo de la cigüeña.
Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
14 La avestruz abandona sus huevos en el suelo, dejándolos para que se calienten en el polvo.
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
15 No cree que puedan ser aplastados bajo sus pies, pisoteados por un animal salvaje.
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
16 Es dura con sus crías, actuando como si no le pertenecieran. No le importa que todo su trabajo haya sido en vano.
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
17 Porque yo, Dios, la hice olvidar la sabiduría; no tuvo su parte de inteligencia.
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
18 Pero cuando lo necesita, puede saltar y correr, burlando al caballo y a su jinete con su velocidad.
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
19 “¿Le diste al caballo su fuerza? ¿Le pusiste crines en el cuello?
Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
20 ¿Le hiciste capaz de saltar como una langosta? Su fuerte resoplido es aterrador.
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
21 Da zarpazos en el suelo, se levanta con fuerza y se lanza a la batalla.
Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
22 Se ríe del miedo; no se asusta en absoluto.
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
23 El carcaj lleno de flechas resuena contra él; la lanza y la jabalina resplandecen a la luz del sol.
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
24 Temblando de rabia galopa por el suelo; no puede quedarse quieto cuando suena la trompeta.
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
25 Cuando suena la trompeta, está listo; siente el sonido de la batalla desde lejos, oye los gritos de los comandantes.
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
26 “¿Es por tu sabiduría que el halcón se eleva, extendiendo sus alas hacia el sur?
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
27 ¿Acaso ordenas al águila que vuele alto y haga su nido en las cumbres de los montes?
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
28 Vive entre los acantilados y se posa en un peñasco remoto.
A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
29 Desde allí espía a su presa desde lejos, fijando su mirada en su víctima. Sus polluelos tragan sangre con avidez.
Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
30 Donde están los cadáveres, allí se encuentran las aves de rapiña”.
Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.