Job 37
1 “Ante esto mi corazón tiembla, latiendo rápidamente dentro de mí.
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
2 Escucha con atención la voz atronadora de Dios que retumba al hablar.
Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
3 Lo envía a través del cielo; sus relámpagos brillan hasta los confines de la tierra.
Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
4 Luego viene el estruendo del trueno, su voz majestuosa no se contiene cuando habla.
Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
5 ¡La voz atronadora de Dios es maravillosa! No podemos comprender las grandes cosas que hace.
Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
6 “Ordena que caiga la nieve y que llueva sobre la tierra.
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
7 Con ello detiene el trabajo de la gente para que todos puedan entender lo que hace.
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
8 Incluso los animales se refugian y permanecen en sus guaridas.
Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
9 El viento del sur sopla en las tormentas, mientras que el viento del norte sopla cuando hace frío.
Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
10 El aliento de Dios produce hielo, congelando la superficie del agua.
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
11 Llena las nubes de humedad y esparce desde ellas sus rayos.
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
12 Se arremolinan bajo su control; se mueven por toda la tierra según sus órdenes.
És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
13 Lo hace para cumplir su voluntad, ya sea para disciplinar o para mostrar su bondad.
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
14 “Escucha esto, Job. Detente un momento y considera las cosas maravillosas que hace Dios.
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
15 ¿Sabes cómo Dios controla las nubes, o cómo hace que sus relámpagos salgan de ellas?
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
16 ¿Sabes cómo flotan las nubes en el cielo: la maravillosa obra de quien lo sabe todo.
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
17 Tú sabes que tu ropa gotea de sudor cuando el viento del sur trae un aire caliente y pesado.
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
18 ¿Puedes martillar el cielo para que sea como un espejo fundido, como hace él?
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
19 “Entonces, ¿por qué no nos enseñas lo que hay que decirle a Dios? No podemos exponer nuestro caso porque estamos a oscuras!
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
20 ¿Hay que decirle a Dios que quiero hablar? Cualquiera que lo quisiera sería destruido!
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
21 Al fin y al cabo, no podemos mirar al sol cuando brilla en el cielo, después de que el viento haya despejado las nubes.
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
22 Del norte sale Dios brillando como el oro, rodeado de una majestad impresionante.
Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
23 No podemos acercarnos al Todopoderoso, porque nos supera en poder y justicia, y en hacer el bien.
Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
24 No actúa como un tirano; no es de extrañar que la gente le tema, aunque no valora a los que se creen sabios”.
Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
