Job 33
1 “Ahora escúchame, Job. Presta atención a todo lo que tengo que decir.
No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
2 Mira, estoy a punto de hablar; mi boca está lista para hablar.
Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
3 Mis palabras salen de mi corazón recto; mis labios hablan con sinceridad de lo que sé.
Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
4 El espíritu de Dios me hizo, y el aliento del Todopoderoso me da vida.
Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
5 Contéstame, si puedes. Ponte delante de mí y prepárate para defenderte:
Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
6 Ante Dios los dos somos iguales. Yo también fui hecho de un pedazo de arcilla.
Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
7 No tienes que tener miedo de mí, pues no seré demasiado duro contigo.
Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
8 Has hablado en mi oído y he escuchado todo lo que tenías que decir.
Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
9 Dices: ‘Estoy limpio, no he hecho nada malo; soy puro, no he pecado.
Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
10 Mira cómo Dios encuentra faltas en mí y me trata como su enemigo.
Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
11 Pone mis pies en el cepo y vigila todo lo que hago’.
Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
12 Pero te equivocas. Déjame explicarte: Dios es más grande que cualquier ser humano.
Ímé, ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Isten az embernél!
13 ¿Por qué luchas contra él, quejándote de que Dios no responde a tus preguntas?
Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
14 Dios habla una y otra vez, pero la gente no se da cuenta.
Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
15 A través de sueños y visiones en la noche, cuando la gente cae en el sueño profundo, descansando en sus camas,
Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
16 Dios les habla con advertencias solemnes
Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
17 para alejarlos de hacer el mal y evitar que se vuelvan orgullosos.
Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
18 Los salva de la tumba y los libra de la muerte violenta.
Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
19 La gente también es disciplinada en un lecho de dolor, con un dolor constante en sus huesos.
Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
20 No tienen deseos de comer; ni siquiera quieren sus platos favoritos.
Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
21 Su carne se desgasta hasta quedar en nada; todo lo que queda es piel y huesos.
Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
22 Están a punto de morir; su vida se acerca al verdugo.
És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
23 “Pero si aparece un ángel, un mediador, uno de los miles de ángeles de Dios, para indicarle a alguien el camino correcto para ellos,
Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
24 tendrá gracia con ellos. Les dirá: ‘Sálvenlos de bajar a la tumba, porque he encontrado un camino para liberarlos’.
És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
25 Entonces sus cuerpos se renovarán como si fueran jóvenes de nuevo; serán tan fuertes como cuando estaban en la flor de la vida.
Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
26 Orarán a Dios, y él los aceptará; llegarán a la presencia de Dios con alegría, y él les arreglará las cosas.
Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
27 Cantarán y dirán a los demás: ‘He pecado, he desvirtuado lo que es justo, pero no me ha servido de nada.
Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
28 Me salvó de bajar al sepulcro y viviré en la luz’.
Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
29 Mira, Dios hace esto una y otra vez para la gente;
Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
30 los salva de la tumba para que vean la luz de la vida.
Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
31 “Presta atención, Job, y escúchame. Calla y déjame hablar.
Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
32 Pero si tienes algo que decir, habla.
Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
33 Si no, escúchame. Calla y te enseñaré la sabiduría”.
Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
