Job 31

1 “Me prometí a mí mismo no mirar nunca con deseo a las jóvenes.

Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.

2 ¿Qué debe esperar la gente de Dios? ¿Qué recompensa debe darles el Todopoderoso en lo alto?

És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?

3 ¿No es el desastre para los malvados y la destrucción para los que hacen el mal?

Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?

4 ¿No ve Dios todo lo que hago, incluso cuenta cada paso que doy?

Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?

5 ¿He vivido una vida engañosa? ¿He estado ansioso por decir mentiras?

Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:

6 ¡No! Que Dios me pese en la balanza de su justicia y que descubra mi integridad.

Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!

7 “Si me he desviado del camino de Dios, si he dejado que lo que veo se convierta en mis deseos, si hay alguna mancha de pecado en mis manos,

Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:

8 entonces que otro coma lo que he sembrado, y que todo lo que he cultivado sea desarraigado.

Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!

9 Si una mujer me ha seducido, o si he buscado la oportunidad de acostarme con la mujer de mi prójimo,

Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:

10 que mi esposa sirva a otro, que otros hombres se acuesten con ella.

Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.

11 Porque eso sería una maldad, un pecado que merece castigo,

Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.

12 porque este pecado es como un fuego que lleva a la destrucción, destruyendo todo lo que tengo.

Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)

13 “Si me negara a escuchar a mis siervos o siervas cuando me trajeran sus quejas,

Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:

14 ¿qué haría cuando Dios viniera a juzgarme? ¿Cómo respondería si me investigara?

Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?

15 ¿Acaso el mismo Dios no nos hizo a todos?

Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?

16 ¿Me he negado a dar a los pobres lo que necesitaban, o he hecho desesperar a las viudas?

Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;

17 ¿Acaso he comido yo solo un trozo de pan? ¿No he compartido siempre mi comida con los huérfanos?

És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;

18 Desde que era joven fui padre de los huérfanos y cuidé de las viudas.

Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!

19 Si alguna vez veía a alguien necesitado de ropa, a los pobres sin nada que ponerse,

Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;

20 siempre me agradecían la ropa de lana que los mantenía calientes.

Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;

21 “Si levantaba la mano para golpear a un huérfano, seguro de que si llegaba a los tribunales los jueces estarían de mi parte,

Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;

22 entonces que mi hombro sea arrancado de su articulación, que mi brazo sea arrancado de su cavidad.

A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!

23 Como me aterra el castigo que Dios me tiene reservado, y debido a su majestad, nunca podría hacer esto.

Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!

24 “¿He puesto mi confianza en el oro, llamando al oro fino ‘mi seguridad’?

Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!

25 ¿Me he deleitado en ser rico, feliz por todas mis riquezas que había ganado?

Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;

26 ¿He mirado el sol brillando tan intensamente o la luna moviéndose con majestuosidad por el cielo

Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,

27 y he tenido la tentación de adorarlos secretamente besando mi mano ante ellos como señal de devoción?

És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:

28 Esto también sería un pecado que merece castigo porque significaría que he negado a Dios en lo alto.

Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!

29 “¿Alguna vez me he alegrado cuando el desastre destruyó a los que me odiaban, o he celebrado cuando el mal los derribó?

Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;

30 Nunca he permitido que mi boca pecara echando una maldición sobre la vida de alguien.

(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)

31 ¿No ha preguntado mi familia: ‘¿Hay alguien que no haya comido todo lo que quería de su comida?’

Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?

32 Nunca he dejado dormir a extraños en la calle; he abierto mis puertas a los viajeros.

(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)

33 ¿He ocultado mis pecados a los demás, escondiendo mi maldad en lo más profundo de mí?

Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:

34 ¿Tenía miedo de lo que pensaran los demás, del desprecio que me hicieran las familias, y por eso me callaba y no salía?

Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!

35 “¿Por qué nadie escucha lo que digo? Firmo con mi nombre para avalar todo lo que he dicho. Que el Todopoderoso me responda. Que mi acusador escriba de qué me acusa.

Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.

36 Yo los pondría en alto; Los llevaría en mi cabeza como una corona.

Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!

37 Le explicaría todo lo que había hecho; mantendría la cabeza alta ante él.

Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!

38 “Si mi tierra ha gritado contra mí; si sus surcos han llorado por mí;

Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;

39 si he tomado sus cosechas sin pago o si he causado daño a los agricultores;

Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:

40 entonces que crezcan espinas en lugar de trigo, y cizaña en lugar de cebada”. Las palabras de Job se terminan.

Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.