Job 30
1 Pero ahora se ríen de mí personas mucho más jóvenes que yo; personas a cuyos padres no pondría a trabajar con mis perros pastores.
Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
2 Son demasiado débiles para serme útiles y están agotados.
Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
3 Adelgazados por el hambre y la necesidad, tratan de comer la tierra seca en el desierto oscuro y desolado.
Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
4 Allí recogen hierbas del desierto y las hojas de los arbustos, y comen las raíces de las retamas.
A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
5 Fueron expulsados de la comunidad.
Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
6 La gente gritaba tras ellos como si fueran ladrones. Tienen que vivir en barrancos peligrosos, en cuevas y entre las rocas.
Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
7 Gritan como animales entre los arbustos; se acurrucan entre la maleza para refugiarse.
A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
8 Son gente insensata, sin nombre, que ha sido expulsada de la tierra.
Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
9 Pero ahora se burlan de mí en sus cantos; ¡me he convertido en un chiste para ellos!
És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
10 Me desprecian y rehúyen; no dudan en escupirme a la cara.
Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
11 Dios ha aflojado la cuerda de mi arco y me ha humillado.
Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
12 La chusma se levanta contra mí, y me hace correr; como una ciudad sitiada planifican formas de destruirme.
Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
13 Cortan mi vía de escape; provocan mi caída y lo hacen sin ayuda de nadie.
Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
14 Entran por una amplia brecha; se precipitan mientras el muro se derrumba.
Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
15 Me invaden los terrores; mi honor se lo lleva el viento; mi salvación se desvanece como una nube.
Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
16 Y ahora mi vida se desvanece; cada día la desesperación me atenaza.
Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
17 Por la noche mis huesos agonizan; el dolor me roe y no cesa.
Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
18 Dios me agarra bruscamente por la ropa; me tira del cuello de la camisa.
A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
19 Me ha arrojado al barro; me ha humillado como polvo y ceniza.
A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
20 Dios, clamo a ti, pero no respondes; me presento ante ti, pero ni siquiera te fijas en mí.
Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
21 Te has vuelto cruel conmigo; usas tu poder para hacerme sufrir.
Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
22 Me levantas y me llevas en el viento; me arrojas en el torbellino.
Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
23 Sé que me llevas a la muerte, al lugar donde van todos los vivos.
Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
24 ¿Quién querría dar una patada a un hombre cuando está abatido, cuando claman por ayuda en su momento de dificultad?
De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
25 ¿No lloré por los que pasaban por momentos difíciles? ¿No me afligí por lo que sufrían los pobres?
Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
26 Pero cuando busqué el bien, sólo vino el mal, y cuando esperé la luz, todo lo que vino fue oscuridad.
Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
27 En mi interior hay confusión, nunca se detiene; me enfrento a días de desesperación.
Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
28 Estoy tan deprimido; ver el sol no ayuda. Me pongo de pie en la asamblea y clamo por ayuda.
Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
29 Soy como un hermano de los chacales, un compañero de los búhos.
Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
30 Mi piel se ennegrece sobre mí; y mis huesos arden dentro de mí.
Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
31 Mi lira sólo toca canciones tristes, y mi pipa es la voz de los que lloran.
Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
