Job 29

1 Job siguió hablando.

És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:

2 “¡Ojalá volviera a los viejos tiempos en que Dios me cuidaba!

Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;

3 Su luz brillaba sobre mí y alumbraba mi camino en la oscuridad.

mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!

4 Cuando era joven y fuerte, Dios era mi amigo y me hablaba en mi casa.

Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;

5 El Todopoderoso seguía conmigo y estaba rodeado de mis hijos.

midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;

6 Mis rebaños producían mucha leche, y el aceite fluía libremente de mis prensas de aceitunas.

midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.

7 Salí a la puerta de la ciudad y me senté en la plaza pública.

Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:

8 Los jóvenes me veían y se apartaban del camino; los ancianos me defendían.

megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;

9 Los dirigentes guardaron silencio y se taparon la boca con las manos.

vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;

10 Las voces de los funcionarios se acallaron; se callaron en mi presencia.

előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.

11 “Todos los que me escuchaban me alababan; los que me veían me elogiaban,

Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.

12 porque daba a los pobres que me llamaban y a los huérfanos que no tenían quien los ayudara.

Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.

13 Los que estaban a punto de morir me bendijeron; hice cantar de alegría a la viuda.

Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.

14 Siendo sincero y actuando correctamente eran lo que yo llevaba como ropa.

Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.

15 Fui como los ojos para los ciegos y los pies para los cojos.

Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;

16 Fui como un padre para los pobres, y defendí los derechos de los extranjeros.

apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.

17 Rompí la mandíbula de los malvados y les hice soltar su presa de los dientes.

Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.

18 Pensé que moriría en casa, después de muchos años.

Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;

19 Como un árbol, mis raíces se extienden hasta el agua; el rocío se posa en mis ramas durante la noche.

gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;

20 Siempre se me concedían nuevos honores; mi fuerza se renovaba como un arco infalible.

dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.

21 “La gente escuchaba atentamente lo que yo decía; se callaba al escuchar mis consejos.

Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.

22 Una vez que yo hablaba, no tenían nada más que decir; lo que yo decía era suficiente.

Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;

23 Me esperaban como quien espera la lluvia, con la boca abierta por la lluvia de primavera.

s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.

24 Cuando les sonreía, apenas podían creerlo; mi aprobación significaba todo el mundo para ellos.

Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.

25 Decidí el camino a seguir como su líder, viviendo como un rey entre sus soldados, y cuando estaban tristes los consolaba”.

Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.