Job 27

1 Job comenzó a hablar de nuevo.

Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

2 “Les prometo que, mientras viva Dios, que me ha negado la justicia; el Todopoderoso, que me ha amargado la vida,

Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,

3 mientras tenga vida, mientras el aliento de Dios permanezca en mis fosas nasales,

Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

4 mis labios nunca dirán mentiras, mi lengua nunca será deshonesta.

Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

5 Nunca aceptaré que tengan la razón; insistiré en mi inocencia hasta el día de mi muerte.

Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

6 Estoy convencido de que tengo razón y nunca dejaré de creerlo; mi conciencia no me condenará mientras viva.

Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

7 “Que mi enemigo se vuelva como los malvados; que los que se oponen a mí se vuelvan como los que hacen el mal.

Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.

8 Porque, ¿qué esperanza tienen los que rechazan a Dios, cuando él los derribe, cuando Dios ponga fin a sus vidas?

Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?

9 Cuando les lleguen tiempos de angustia, ¿escuchará Dios su grito de auxilio?

Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?

10 ¿Tienen una buena relación con el Todopoderoso? ¿Pueden invocar a Dios en cualquier momento?

Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?

11 Permítanme explicarles el poder de Dios. No voy a retener nada de lo que el Todopoderoso ha planeado.

Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

12 Si todos ustedes han reconocido esto, ¿por qué hablan de tonterías tan vanas?

Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

13 “Esto es lo que Dios dispone como destino para los malvados, esta es la herencia que los despiadados recibirán del Todopoderoso,

Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:

14 aunque tengan muchos hijos, experimentarán muertes violentas o morirán de hambre.

Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.

15 Los que sobrevivan morirán de enfermedad, y ni siquiera sus viudas se lamentarán por ellos.

Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

16 Aunque amontonen plata como polvo y ropa como montones de barro,

Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

17 los que hacen el bien se pondrán la ropa y los inocentes se repartirán la plata.

Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

18 Construyen sus casas como la polilla; como un endeble refugio hecho por un vigilante.

Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.

19 Se acuestan ricos, pero nunca más. Porque cuando se despiertan, todo ha desaparecido.

Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

20 Olas de pánico los inundan; en la noche un torbellino los arrebata.

Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

21 El viento del este los levanta y se van, llevados lejos de donde estaban.

Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.

22 El viento los golpea con toda su fuerza; intentan escapar desesperadamente.

Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.

23 Las personas aplaudirles y sisearles allí donde estén”.

Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.