Job 16

1 Entonces Job respondió:

Felele pedig Jób, és monda:

2 “Ya he oído todo esto antes. ¡Son consoladores que sólo causan problemas!

Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

3 ¿No cesarán sus discursos que son como el viento? ¿Qué les molesta tanto como para que tengan que responderme?

Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?

4 Podría hablar como si ustedes estuvieran en mi lugar, encadenando palabras para criticarlos, ridiculizándolos con un movimiento de cabeza.

Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;

5 Podría edificarlos con mi boca diciendo palabras; el movimiento de mis labios aliviaría su dolor.

Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.

6 Para mí, si hablo no se alivia mi dolor, y si no hablo el dolor sigue ahí.

Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?

7 “Dios, me has agotado. Has destruido a toda mi familia.

Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.

8 Me has hecho marchitar, lo cual es un testimonio contra mí; mi cuerpo delgado atestigua contra mí.

Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.

9 Me ha desgarrado en su cólera; en su hostilidad ha rechinado los dientes contra mí; mi enemigo me atraviesa con su mirada feroz.

Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.

10 La gente me mira con la boca abierta, me abofetean en las mejillas para burlarse de mí, se agolpan a mi alrededor para atacarme.

Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.

11 Dios me ha entregado a la gente malvada; me ha arrojado en sus manos.

Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.

12 “Yo vivía en paz y él me hizo pedazos. Me agarró por el cuello y me hizo pedazos. Me ha convertido en su blanco.

Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.

13 Sus arqueros me rodean. Sus flechas atraviesan mis riñones sin piedad. Derrama mi hiel por el suelo.

Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.

14 Como un muro me derriba, brecha tras brecha, se abalanza sobre mí como un guerrero.

Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.

15 He sembrado tela de silicio para cubrir mi piel; mi fuerza yace rota en el polvo.

Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.

16 Mi cara está roja de tanto llorar y sombras oscuras rodean mis ojos,

Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;

17 aunque no he hecho nada malo y mi oración es pura.

Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.

18 “Tierra, no cubras mi sangre. Que mi grito no encuentre lugar para esconderse.

Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!

19 Mira, ahora mismo mi testigo está en el cielo; el que habla por mí está en las alturas.

Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!

20 Mis amigos me desprecian, pero mis ojos derraman lágrimas ante Dios.

Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,

21 Quiero que mi testigo hable por mí ante Dios como quien habla por su amigo.

Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.

22 Porque dentro de pocos años andaré por ese camino del que no volveré”.

Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.