Job 16

1 Entonces Job respondió:

Felelt Jób és mondta:

2 “Ya he oído todo esto antes. ¡Son consoladores que sólo causan problemas!

Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!

3 ¿No cesarán sus discursos que son como el viento? ¿Qué les molesta tanto como para que tengan que responderme?

Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?

4 Podría hablar como si ustedes estuvieran en mi lugar, encadenando palabras para criticarlos, ridiculizándolos con un movimiento de cabeza.

Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!

5 Podría edificarlos con mi boca diciendo palabras; el movimiento de mis labios aliviaría su dolor.

Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.

6 Para mí, si hablo no se alivia mi dolor, y si no hablo el dolor sigue ahí.

Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?

7 “Dios, me has agotado. Has destruido a toda mi familia.

Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.

8 Me has hecho marchitar, lo cual es un testimonio contra mí; mi cuerpo delgado atestigua contra mí.

Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.

9 Me ha desgarrado en su cólera; en su hostilidad ha rechinado los dientes contra mí; mi enemigo me atraviesa con su mirada feroz.

Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.

10 La gente me mira con la boca abierta, me abofetean en las mejillas para burlarse de mí, se agolpan a mi alrededor para atacarme.

Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.

11 Dios me ha entregado a la gente malvada; me ha arrojado en sus manos.

Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.

12 “Yo vivía en paz y él me hizo pedazos. Me agarró por el cuello y me hizo pedazos. Me ha convertido en su blanco.

Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.

13 Sus arqueros me rodean. Sus flechas atraviesan mis riñones sin piedad. Derrama mi hiel por el suelo.

Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.

14 Como un muro me derriba, brecha tras brecha, se abalanza sobre mí como un guerrero.

Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.

15 He sembrado tela de silicio para cubrir mi piel; mi fuerza yace rota en el polvo.

Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.

16 Mi cara está roja de tanto llorar y sombras oscuras rodean mis ojos,

Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:

17 aunque no he hecho nada malo y mi oración es pura.

bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.

18 “Tierra, no cubras mi sangre. Que mi grito no encuentre lugar para esconderse.

Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!

19 Mira, ahora mismo mi testigo está en el cielo; el que habla por mí está en las alturas.

Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.

20 Mis amigos me desprecian, pero mis ojos derraman lágrimas ante Dios.

Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;

21 Quiero que mi testigo hable por mí ante Dios como quien habla por su amigo.

hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.

22 Porque dentro de pocos años andaré por ese camino del que no volveré”.

Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.