Job 15
1 Entonces Elifaz, el temanita, respondió y dijo:
Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
2 “¿Acaso un hombre sabio respondería con un ‘conocimiento’ tan vacío que no es más que un montón de aire caliente?
Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
3 No discutiría con discursos inútiles usando palabras que no hacen ningún bien.
Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
4 Pero tú estás acabando con el temor de Dios y destruyendo la comunión con él.
Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
5 Son tus pecados los que están hablando, y estás eligiendo palabras engañosas.
Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
6 Tu propia boca te condena, no yo; tus propios labios testifican contra ti.
A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
7 “¿Fuiste tú el primero en nacer? ¿Naciste antes de que se crearan las colinas?
Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
8 ¿Estabas allí escuchando en el consejo de Dios? ¿Acaso la sabiduría sólo te pertenece a ti?
Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
9 ¿Qué sabes tú que nosotros no sabemos? ¿Qué entiendes tú que nosotros no entendamos?
Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
10 ¡Tenemos entre nosotros ancianos, canosos, mucho mayores que tu padre!
Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
11 “¿Las comodidades que Dios proporciona son demasiado pocas para ti? ¿No te bastan las suaves palabras de Dios?
Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
12 ¿Por qué te dejas llevar por tus emociones?
Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
13 ¿Por qué tus ojos relampaguean de ira, que te vuelves contra Dios y te permites hablar así?
Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
14 ¿Quién puede decir que está limpio? ¿Qué ser humano puede decir que hace lo correcto?
Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
15 Mira, Dios ni siquiera confía en sus ángeles: ¡ni siquiera los seres celestiales son puros a sus ojos!
Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
16 ¡Cuánto menos puros son los que están sucios y corrompidos, bebiendo en el pecado como si fuera agua!
Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
17 “Si estás dispuesto a escucharme, te lo mostraré. Te explicaré mis ideas.
Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
18 Esto es lo que han dicho los sabios, confirmado por sus antepasados,
A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
19 aquellos a quienes sólo se les dio la tierra antes de que los extranjeros estuvieran allí.
A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
20 “Los malvados se retuercen de dolor toda su vida, durante todos los años que sobreviven estos opresores.
Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
21 Sonidos aterradores llenan sus oídos, e incluso cuando piensan que están a salvo, el destructor los atacará.
A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
22 No creen que escaparán de la oscuridad; saben que una espada los espera.
Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
23 Vagan en busca de comida, preguntando dónde está. Saben que su día de oscuridad está cerca.
Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
24 La miseria y el tormento los abruman como a un rey que se prepara para la batalla.
Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
25 Agitan sus puños en la cara de Dios, desafiando al Todopoderoso,
Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
26 atacándolo insolentemente con sus escudos.
Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
27 “Han engordado en su rebeldía, sus vientres se han hinchado de grasa.
Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
28 Pero sus ciudades quedarán desoladas; vivirán en casas abandonadas que se desmoronan en ruinas.
És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
29 Perderán sus riquezas, su riqueza no perdurará, sus posesiones no se extenderán por la tierra.
Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
30 “No escaparán de la oscuridad. Como un árbol cuyos brotes se consumen en un incendio forestal, el soplo de Dios lo hará desaparecer.
Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
31 Que no confíen en cosas sin valor, porque su recompensa será inútil.
Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
32 Esto se pagará por completo antes de que llegue su hora. Son como las ramas de los árboles que se marchitan,
Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
33 como las vides que pierden sus uvas inmaduras, o los olivos que pierden sus flores.
Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
34 Porque los que rechazan a Dios son estériles, y el fuego quemará las casas de los que aman los sobornos.
Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
35 Planean problemas y producen el mal, dando lugar al engaño”.
Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
