Job 14

1 “La vida es corta y está llena de problemas,

Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.

2 como una flor que florece y se marchita, como una sombra pasajera que pronto desaparece.

Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.

3 ¿Acaso te fijas en mí, Dios? ¿Por qué tienes que arrastrarme a los tribunales?

Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?

4 ¿Quién puede sacar algo limpio de lo impuro? Nadie.

Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.

5 Tú has determinado cuánto tiempo viviremos: el número de meses, un límite de tiempo para nuestras vidas.

Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.

6 Así que déjanos tranquilos y danos un poco de paz, para que, como el obrero, podamos disfrutar de unas horas de descanso al final del día.

Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.

7 “Incluso un árbol cortado tiene la esperanza de volver a brotar, de echar brotes y seguir viviendo.

Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.

8 Aunque sus raíces envejezcan en la tierra y su tronco muera en el suelo,

Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:

9 sólo un hilo de agua hará que brote y se ramifique como una planta joven.

A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.

10 “Pero los seres humanos mueren, su fuerza disminuye; perecen, y ¿dónde están entonces?

De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?

11 Como el agua que se evapora de un lago y un río que se seca y desaparece,

Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:

12 así los seres humanos se acuestan y no vuelven a levantarse. NO despertarán de su sueño hasta que los cielos dejen de existir.

Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.

13 “Quisiera que me escondieran en el Seol; escóndeme allí hasta que tu ira desaparezca. Fija allí un tiempo definido para mí, y acuérdate de mi. (Sheol h7585)

Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)

14 ¿Volverán a vivir los muertos? Entonces tendría esperanza durante todo mi tiempo de angustia hasta que llegue mi liberación.

Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.

15 Me llamarías y yo te respondería; me añorarías, al ser que has creado.

Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.

16 Entonces me cuidarías y no me vigilarías para ver si peco.

De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!

17 Mis pecados estarían sellados en una bolsa y tú cubrirías mi culpa.

Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.

18 “Pero así como las montañas se desmoronan y caen, y las rocas se derrumban;

Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;

19 así como el agua desgasta las piedras, como las inundaciones arrastran el suelo, así destruyes la esperanza que tienen los pueblos.

A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.

20 Los dominas continuamente y desaparecen; distorsionas sus rostros al morir y entonces los despides.

Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.

21 Sus hijos pueden llegar a ser importantes o caer de sus puestos, pero ellos no saben ni se enteran de nada de esto.

Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.

22 Cuando la gente muere sólo conoce su propio dolor y está triste por sí misma”.

Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.