< Job 14 >

1 “La vida es corta y está llena de problemas,
az ember asszony szülöttje, rövid életű és jól lakva háborgással.
2 como una flor que florece y se marchita, como una sombra pasajera que pronto desaparece.
Mint virág hajtott ki és elfonnyadt, eliramodott mint az árnyék s meg nem áll.
3 ¿Acaso te fijas en mí, Dios? ¿Por qué tienes que arrastrarme a los tribunales?
Erre is fölnyitottad szemedet s engem viszel törvényre magaddal!
4 ¿Quién puede sacar algo limpio de lo impuro? Nadie.
Származhat-e tiszta tisztátalanból? Egy sem!
5 Tú has determinado cuánto tiempo viviremos: el número de meses, un límite de tiempo para nuestras vidas.
Ha kiszabvák napjai, nálad van hónapjainak száma, törvényét megalkottad, melyen túl nem léphet:
6 Así que déjanos tranquilos y danos un poco de paz, para que, como el obrero, podamos disfrutar de unas horas de descanso al final del día.
tekints el tőle, hogy szünete legyen, mígnem lerója, mint béres, a napját.
7 “Incluso un árbol cortado tiene la esperanza de volver a brotar, de echar brotes y seguir viviendo.
Mert van a fának reménye: ha kivágják, ismét megújul és csemetéje nem szűnik meg.
8 Aunque sus raíces envejezcan en la tierra y su tronco muera en el suelo,
Ha megvénül a földben gyökere és a porban elhal törzsöke:
9 sólo un hilo de agua hará que brote y se ramifique como una planta joven.
víznek illatától felvirul és gallyat hajt mint ültetvény.
10 “Pero los seres humanos mueren, su fuerza disminuye; perecen, y ¿dónde están entonces?
De férfi elgyengülvén, meghal, kimúlván az ember, hol van?
11 Como el agua que se evapora de un lago y un río que se seca y desaparece,
Kiapadtak a vizek a tengerből, és a folyó elszárad, elszikkad:
12 así los seres humanos se acuestan y no vuelven a levantarse. NO despertarán de su sueño hasta que los cielos dejen de existir.
az ember is lefekszik s föl nem kél; az ég enyésztéig nem ébrednek ők és nem serkennek föl álmukból.
13 “Quisiera que me escondieran en el Seol; escóndeme allí hasta que tu ira desaparezca. Fija allí un tiempo definido para mí, y acuérdate de mi. (Sheol h7585)
Vajha az alvilágba tennél el engem, elrejtenél, míg lecsillapodik haragod, tűznél nekem törvényt s megemlékeznél rólam. (Sheol h7585)
14 ¿Volverán a vivir los muertos? Entonces tendría esperanza durante todo mi tiempo de angustia hasta que llegue mi liberación.
Ha elhal férfi, föléled-e? Szolgálati időm minden napjaiban várakoznám, míg nem megjön felváltásom.
15 Me llamarías y yo te respondería; me añorarías, al ser que has creado.
Szólítanál és én felelnék neked, kezeid műve után vágyakoznál.
16 Entonces me cuidarías y no me vigilarías para ver si peco.
Mert most lépteimet számlálod, nem is várod be vétkemet!
17 Mis pecados estarían sellados en una bolsa y tú cubrirías mi culpa.
Zacskóba van pecsételve bűntettem, s betapasztottad bűnömet.
18 “Pero así como las montañas se desmoronan y caen, y las rocas se derrumban;
Azonban düledező hegy szétomlik, szikla is kimozdul helyéből;
19 así como el agua desgasta las piedras, como las inundaciones arrastran el suelo, así destruyes la esperanza que tienen los pueblos.
köveket szétmorzsol a víz, elsodorja áradása a földnek porát: így veszítetted el a halandónak reményét.
20 Los dominas continuamente y desaparecen; distorsionas sus rostros al morir y entonces los despides.
Lebirod örökre, és eltűnt, eltorzítván arczát, elűzted őt.
21 Sus hijos pueden llegar a ser importantes o caer de sus puestos, pero ellos no saben ni se enteran de nada de esto.
Tiszteletre jutnak fiai – nem tud róluk, csekélyekké válnak, nem veszi őket észre;
22 Cuando la gente muere sólo conoce su propio dolor y está triste por sí misma”.
csak fájdalmat érez teste ő rajta, és lelke gyászol ő benne.

< Job 14 >