Job 10
1 ¡Odio mi vida! Permíteme hablar libremente de mis quejas; no puedo guardarme mi amargura.
Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.
2 Le diré a Dios: “No te limites a condenarme; dime qué tienes contra mí.
Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!
3 ¿Te gusta acusarme? ¿Por qué me rechazas a mí, a quien has creado con tus propias manos, y sin embargo te alegras de las maquinaciones de los malvados?
Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?
4 ¿Tienes ojos humanos? ¿Ves como los seres humanos?
Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?
5 ¿Es tu vida tan corta como la de los mortales? ¿Son tus años tan breves como los de la humanidad,
Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,
6 para que tengas que examinar mis males e investigar mis pecados?
hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,
7 Aunque sabes que no soy culpable, nadie puede salvarme de ti.
noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?
8 Me hiciste y me diste forma con tus propias manos, y sin embargo me destruyes.
Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?
9 Recuerda que me diste forma como a un pedazo de arcilla; ¿vas a volver a convertirme en polvo?
Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?
10 Me derramaste como la leche, me cuajaste como el queso.
Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;
11 Me vestiste de piel y carne; tejiste mi cuerpo con huesos y músculos.
bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;
12 Me diste vida y me mostraste tu bondad; me has cuidado mucho.
életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.
13 “Pero guardaste estas cosas en tu corazón. Sé que tu propósito era
De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:
14 vigilarme, y si pecaba, entonces no perdonarías mis males.
ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.
15 Si soy culpable, estoy en problemas; si soy inocente, no puedo mantener la cabeza en alto porque estoy totalmente deshonrado al ver mis sufrimientos.
Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.
16 Si mantengo la cabeza alta me persigues como un león, mostrando lo poderoso que eres para herirme.
S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;
17 Repites tus argumentos contra mí, derramas más y más tu ira contra mí, envías nuevos ejércitos contra mí.
megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!
18 “¿Por qué me dejaste nacer? Ojalá hubiera muerto y nadie me hubiera visto nunca.
S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;
19 Hubiera sido mejor que nunca hubiera existido, llevado directamente del vientre a la tumba.
mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.
20 Sólo me quedan unos días, así que ¿por qué no me dejas en paz para que pueda tener un poco de paz
Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!
21 antes de ir al sitio de donde nunca volveré, la tierra de las tinieblas y la sombra de la muerte?
Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,
22 La tierra de la oscuridad total donde se encuentra la sombra de la muerte, un lugar de caos donde la luz misma es oscuridad”.
országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.
