Salmos 144

1 De David. Bendito sea Yahvé, mi piedra; Él adiestra mis manos para la pelea, mis dedos para la guerra;

Dávidé. Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat.

2 Él es mi alcázar y mi libertador, el broquel con que me cubro; Él es quien me somete los pueblos.

Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: ő veti alám népemet.

3 Yahvé ¿qué es el hombre para que de él te ocupes, el hijo de hombre para que pienses en él?

Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?

4 El hombre es semejante al soplo del viento; sus días, como sombra que pasa.

Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.

5 Oh Yahvé, inclina tus cielos y desciende; toca los montes y humearán.

Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!

6 Arroja tu rayo y dispérsalos, asesta tus flechas y desconciértalos.

Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.

7 Extiende tu mano desde lo alto y arrebátame sálvame de las muchas aguas, del poder de gente extranjera,

Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből;

8 que con la boca habla mentiras, y con la diestra jura en falso.

A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.

9 Quiero cantarte, oh Dios, un cántico nuevo, con el salterio de diez cuerdas te cantaré:

Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;

10 “El que da la victoria a los reyes, que salvó a David, su siervo, de la fatal espada,

Ki segítséget ád a királyoknak, s megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától.

11 me ha salvado y me ha librado de la mano de gente extranjera, que con la boca habla mentiras y con la diestra jura en falso.

Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezéből, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.

12 Nuestros hijos son como plantas que crecen en la flor de su edad; nuestras hijas, como columnas de ángulo, talladas para adorno de un palacio.

Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.

13 Nuestros graneros están llenos, rebosantes de toda clase de frutos. Nuestras ovejas, mil veces fecundas, se multiplican a miríadas en nuestros campos;

Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken.

14 nuestros bueyes son robustos. No hay brechas ni salidas en nuestros muros ni llanto en nuestras plazas.”

Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.

15 Dichoso el pueblo que tanto tiene; dichoso el pueblo cuyo Dios es Yahvé.

Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene.