Salmos 139
1 Al maestro de coro. Salmo de David. Yahvé, Tú me penetras y me conoces.
Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
2 Sabes cuando me siento y cuando me levanto; de lejos disciernes mis pensamientos.
Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
3 Si ando y si descanso Tú lo percibes, y todos mis caminos te son familiares.
Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
4 No está todavía en mi lengua la palabra, y Tú, Yahvé, ya la sabes toda.
Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
5 Tú me rodeas por detrás y por delante, y pones tu mano sobre mí.
Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
6 Maravillosa sobremanera es para mí tal ciencia, demasiado sublime, superior a mi alcance.
Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
7 ¿Adónde iré que me sustraiga a tu espíritu, adónde huiré de tu rostro?
Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. (Sheol h7585)
9 Si tomare las alas de la aurora, y me posare en el extremo del mar,
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
10 también allí me conducirá tu mano, y me tendrá asido tu diestra.
Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
11 Si dijera: “Al menos las tinieblas me esconderán”, y a modo de luz me envolviese la noche.
Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
12 las mismas tinieblas no serían oscuras para Ti, y la noche resplandecería como el día, la oscuridad como la luz.
A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
13 Tú formaste mis entrañas; me tejiste en el seno de mi madre.
Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
14 Te alabo porque te has mostrado maravilloso, porque tus obras son admirables; largamente conoces mi alma,
Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
15 y mi cuerpo no se te ocultaba, aunque lo plasmabas en la oscuridad, tejiéndolo bajo la tierra.
Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
16 Tus ojos veían ya mis actos, y todos están escritos en tu libro; los días (míos) estaban determinados antes de que ninguno de ellos fuese.
Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
17 Oh Dios ¡cuán difíciles de comprender tus designios! ¡Cuán ingente es su número!
És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
18 Si quisiera contarlos, son más que las arenas; si llegara al fin, mi duración sería como la tuya.
Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
19 ¡Oh, si quitaras la vida, oh Dios, al impío, y se apartasen de mí los hombres perversos!
Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
20 Porque con disimulo se rebelan contra Ti; siendo tus enemigos, asumen tu Nombre en vano.
A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
21 ¿Acaso no debo odiar, Yahvé, a los que te odian, y aborrecer a los que contra Ti se enaltecen?
Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
22 Los odio con odio total; se han hecho mis propios enemigos.
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
23 Escudríñame, oh Dios, y explora mi corazón, examíname y observa mi intimidad;
Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
24 mira si ando por el falso camino, y condúceme por la senda antigua.
És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
