< Salmos 109 >

1 Al maestro de coro. De David. Salmo. Oh Dios, Gloria mía, no enmudezcas,
Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
2 porque bocas impías y dolosas se han abierto contra mí y me hablan con lengua pérfida.
Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
3 Me asedian con odiosos discursos, me combaten sin motivo.
És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
4 Por lo que me debieran amar, me acusan, y yo hago oración.
Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
5 Me devuelven mal por bien, y odio a cambio de mi amor.
Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
6 Ponlo bajo la mano de un impío, con el acusador a su derecha.
Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
7 Cuando se le juzgue, salga condenado, y su oración sea pecado.
Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
8 Acórtense sus días, y otro reciba su ministerio.
Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
9 Que sus hijos queden huérfanos y viuda su mujer.
Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
10 Anden sus hijos mendigando, errantes, arrojados de sus casas destruidas.
És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.
11 El usurero aseche todos sus bienes, y sea presa de los extraños el fruto de su trabajo.
Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
12 Nadie le muestre misericordia y ninguno se compadezca de sus huérfanos.
Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
13 Sea su posteridad entregada al exterminio, extíngase su nombre en la primera generación.
Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
14 La culpa de sus padres sea recordada [por Yahvé], y el pecado de su madre no se borre.
Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
15 Estén siempre ante los ojos de Yahvé, para que Él quite de la tierra su memoria;
Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
16 pues no pensó en usar de misericordia, sino que persiguió al infortunado, al pobre, al afligido de corazón, para darle el golpe de muerte.
A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
17 Amó la maldición. ¡Cáigale encima! No quiso la bendición. ¡Apártese de él!
Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
18 Se revistió de maldición como de una túnica; y le penetró como agua en sus entrañas, y como aceite en sus huesos.
Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
19 Séale como manto que lo cubra, y como cinto con que siempre se ciña.
Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
20 Tal pago tengan [de Yahvé] los que me acusan y los que profieren maldiciones contra mí.
Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
21 Mas Tú, Yahvé, Señor mío, haz conmigo según la gloria de tu Nombre; sálvame, pues tu bondad es misericordiosa.
De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
22 Porque yo soy un infortunado y pobre, y llevo en mí el corazón herido.
Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
23 Como sombra que declina, me voy desvaneciendo; soy arrojado como la langosta.
Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
24 Mis rodillas vacilan, debilitadas por el ayuno, y mi carne, enflaquecida, desfallece.
Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
25 Y he venido a ser el escarnio de ellos; me miran, y hacen meneos de cabeza.
Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
26 Ayúdame, Yahvé, Dios mío, sálvame conforme a tu misericordia.
Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
27 Y sepan que aquí está tu mano, y que eres Tú, Yahvé, quien lo ha hecho.
Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
28 Que ellos maldigan, pero Tú bendíceme. Véanse confundidos los que contra mí se levantan, mas alégrese tu siervo.
Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
29 Sean cubiertos de ignominia los que me acusan, y envueltos en su confusión como en un manto.
Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
30 Mi boca rebosará de alabanzas a Yahvé; en medio de la gran multitud cantaré sus glorias;
Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
31 porque Él se mantuvo a la derecha de este pobre para salvarlo de sus jueces.
Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.

< Salmos 109 >