Salmos 104
1 ¡Bendice a Yahvé, alma mía! ¡Yahvé, Dios mío, cuán grande eres! Te has vestido de majestad y de belleza,
Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
2 envuelto en luz como en un manto. Extendiste el cielo como un cortinaje;
A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
3 construiste tu morada superior sobre las aguas, haces de las nubes tu carroza, cabalgas sobre las alas del viento.
A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
4 A los vientos haces tus mensajeros, y ministros tuyos los relámpagos centellantes.
A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
5 Cimentaste la tierra sobre sus bases de suerte que no vacile jamás.
Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
6 La habías cubierto con el océano como de un manto; las aguas se posaban sobre los montes.
Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
7 Mas huyeron a un grito tuyo, —temblaron a la voz de tu trueno,
Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
8 surgieron los montes, bajaron los valles—, hasta el lugar que les habías destinado.
Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
9 Les fijaste un límite que no traspasarán, para que no vuelvan a cubrir la tierra.
Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
10 Haces correr en arroyos las fuentes que brotan entre los montes,
A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
11 para que beban todas las bestias del campo y sacien su sed los asnos monteses.
Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
12 A sus orillas posan las aves del cielo, que cantan entre el ramaje.
Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
13 Desde tu morada riegas los montes; la tierra se sacia del fruto de tus obras.
A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
14 Produces el heno para los ganados, y las plantas que sirven al hombre, para que saque pan de la tierra,
A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
15 y vino que alegre el corazón del hombre; para que el aceite dé brillo a su rostro y el pan vigorice su corazón.
És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
16 Satúranse los árboles de Yahvé, los cedros del Líbano que Él plantó.
Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
17 Las aves anidan en ellos; en los abetos tiene su casa la cigüeña.
A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
18 Los altos montes dan refugio a los antílopes, las peñas, a los conejos.
A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
19 Para señalar los tiempos, hiciste la luna; el sol conoce la hora de su ocaso.
Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
20 Mandas las tinieblas, y viene la noche; en ellas rondan todas las fieras de las selvas.
Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
21 Los leoncillos rugen en pos de la presa, e imploran de Dios el sustento;
Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
22 al salir el sol se retiran, y se tienden en sus madrigueras;
Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
23 y el hombre acude a su trabajo, a su labranza, hasta la tarde.
Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
24 ¡Cuán variadas son tus obras, oh Yahvé! Todo lo hiciste con sabiduría; llena está la tierra de tus riquezas.
Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
25 Mira el mar, grande y anchuroso: allí un hormiguear sin número, de animales pequeños y grandes.
Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
26 Allí transitan las naves, y ese leviatán que creaste para que en él juguetease.
Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
27 Todos esperan de Ti que a su tiempo les des el alimento.
Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
28 Se lo das y ellos lo toman; al abrir Tú la mano se hartan de bienes.
Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
29 Si Tú escondes el rostro, desfallecen; si retiras Tú su aliento, expiran, y vuelven a su polvo.
Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
30 Cuando envías tu soplo, son creados, y renuevas la faz de la tierra.
Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
31 Sea eterna la gloria de Yahvé; gócese Yahvé en sus obras.
Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
32 Mira Él a la tierra, y ella tiembla; toca Él los montes, y humean.
A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
33 A Yahvé cantaré mientras viva; tañeré salmos a mi Dios mientras yo tenga el ser.
Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
34 Séanle gratos mis acentos! Yo en Yahvé me gozaré.
Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
35 ¡Sean quitados de la tierra los pecadores y no haya más impíos! ¡Bendice, alma mía, a Yahvé! ¡Hallelú Yah!
Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
